A klasszikus blues tizenkét ütemből álló dallam, amelyet akkordváltások osztanak fel a dal szövegének tagolódása szerint. Egyszerre kötött és egyszerű forma, amelyet ihletett éneklés és improvizatív játékstílus jellemez. A szerkezeten belül akkordváltások vannak. Ezek az európai hangnemek hangközeinek módosításából, nem egészen félhangnyi szűkítéssel születnek. A természetes és a félhanggal leszállított hangok közt lebegő dallam adja a blues titokzatos jellegzetességét.
A blues legelső darabjai igazi népdalok voltak. A korai előadók éneküket leggyakrabban szájharmónikán, bendzsón vagy gitáron kísérték. A két legkiemelkedőbb blues-énekes két nő volt: Gertruda Ma Rainey és Bessie Smith. W.C. Handy (1873-1958) zongorista és zenekarvezető volt a világ talán legismertebb blues-remekművének a St. Louis Blues-nak szerzője, amit tényleg mindenki előadott, aki számít.
A blues – dalban elbeszélt panasz – kesergő. A hűtlenség, betegség és halál témái mellett a bluesban a korabeli Amerika feketéinek hétköznapi viszontagságai szólalnak meg, a robot, a menekülés vágya, az élet kegyetlensége, nyomorúsága.
A blues a jazz egyik forrása.
További tudnivalók a műfajról(angolul): About the Early Blues... *
Blues Блус Blues Blues Blues Blues Bluso Blues بلوز Blues Blues Blues Blues בלוז Blues Blues Blues ブルース Blues Blues Blues Blues Blues Блюз Blues Blues Blues Blues Nhạc blues Blouze 布鲁斯