Valójában nehéz meghatározni, hogy "angolok" megnevezés alatt valójában melyik népet is értjük, hiszen már a Brit-szigetekre történő bevándorláskor is három nép érkezett, melyek közül a két legnagyobb, az angolok és szászok adták a nevét az egykori római Britannia provinciában letelepedett népeknek, az angolszászoknak.
Főleg a hunok által beindított népvándorlási hullám eredményeként a Nématalföldön élő angol, szász, és jüt törzsek inváziót indítottak a Brit szigetek ellen, ahonnan Róma 407-ben vonta ki légióit. A megérkező törzsek visszaszorították az itt élő pikt és kelta törzseket (a gaeleket), és – főleg a déli országrészen – számos királyságot alapítottak (pl. Essex, Wessex, etc.)
Az angol történelem következő fordulópontja az 1066-os francia-normann invázió, mely majd' négy évszázadra francia királyok fennhatósága alá helyezte Angliát (a hatások ma főleg a nyelvben kimutathatók).
A Plantagenet ház uralmának végével a véres rózsák háborúja dúlt az angol nemesi családok között, melyből -nevető harmadikként- a Tudor ház került ki győztesen és megalapították az angol reneszánszt. Az 1588-as tengeri győzelem után a spanyol Armada felett, Anglia vette át a tengeri nagyhatalom szerepét, és kolóniák sorát hozták létre világszerte.
Nagy Britannia mind a napóleoni háborúk során, mind a két világháború során meg tudta őrizni függetlenségét, és jelentősen hozzájárult ezeknek a fegyveres konfliktusoknak a ma ismert végkimeneteléhez.
A fentiekben leírtak, valamint az angol nyelv folyamatos nyelvtani egyszerűsödése (a dán invázió hatására például eltűntek az angol nyelvből a ragok) vezetett oda, hogy mára az angol nyelv világnyelvvé vált.