Viselkedés

A viselkedés az ember látható és hosszabb ideig észlelhető megnyilvánulásainak jellemzése. A viselkedést meghatározza a környezet, a személy motivációi, attitűdjei, mentális és testi állapota. A személy tettei, verbális, nem-verbális vagy meta-kommunikációján (testnyelvi megnyilvánulásain) keresztül észlelhetjük viselkedését. Egy személy, és szemlélői sokszor eltérő véleménnyel vannak egymás észlelt viselkedéséről (perceived behaviour), annak hatásairól, ez konflikushoz vezethet, ami megfelelő kommunikációval elkerülhető.

A viselkedés és a magatartás szinonimák, bár a viselkedés a pillanatnyi, a magatartás a tartós megnyilvánulás.

Az attitűdértékelő magatartás.

A viselkedés és az attitűd társas viszonyban ciklusba szerveződik, méghozzá olymódon, hogy az

én attitűdöm kihat az én viselkedésemre,
az én viselkedésem kihat a te attitűdödre,
a te attitűdöd kihat a te viselkedésedre.

A két résztvevő között az attitűdök erősíthetik egymást, a ciklusból könnyen negatív, illetve pozitív spirál alakulhat ki.

A normális ember a fenti ciklus alapján mindig a saját viselkedését igyekszik megváltoztatni, amely döntésnek több oka van:

1. Önmaga megváltoztatása csupán akarat, lelkierő és elhatározás kérdése, legtöbbször nincs szükség hozzá külső erőre.

2. Az alkalmazkodás a túlélés eszköze, nekem kel alkalmazkodni, ha életben akarok maradni.

3. Nincs felhatalmazásom, jogalapom vagy egyéb ésszerű okom arra, hogy én határozzam meg, hogy szerintem másoknak mi a jó vagy a kívánatos.

Igazán éles, elfajult (veszélyes) konfliktus esetén az embernek sincs több választása, mint a vadonélő állatoknak, amelyek ilyenkor vagy harcbaszállnak vagy elfutnak (fight or flight).

Viselkedéstípusok

Személyes interakcióban, azaz szemtől szemben.

Passzív: Passzív ember viselkedésére az jellemző, hogy kerüli a problémás helyzeteket. A kommunikáció elől kitér, visszafogottan viselkedik.
Asszertív: Az asszertív, vagy más szóval a kellő határozottságú és öntudatú emberre az jellemző, hogy környezetével összhangban igyekszik eléri céljait. Van önbizalma, határozott, szemkontaktust tart, erőt nem alkalmaz, együttműködő. (A viselkedés minták között ez az aktív és pozitív kategória, tehát érdemes megismerni, megtanulni az asszertivitást, a józan önérvényesítést. A tudnivalók lentebb az asszertív technikák (assertive training) címszó alatt találhatók
Aggresszív: Az aggresszív ember gyakran mérges, elvörösödik, felfújja magát, szuggesztív tekintetű. Általában erőteljesen gesztikulál, hangos, a véleményét tényként közli, ténynek állítja be.
Manipulatív: A manipulatív ember próbálja rejteni érzelmeit, gondolatait, gyakran a környezetét utánozza, igyekszik a legsikeresebbnek tűnő társát utánozni, a többieket pedig megtéveszteni, saját sikere érdekében.

Asszertív technikák

Az asszertív viselkedés az arany középút a behódoló (szubmisszív), alárendelt magatartásforma és a fenyegető (aggresszív) magatartásforma között. Lényeges kelléke az asszertív személyiségnek, hogy tudja, hogy mit akar (elérni), és tisztában van a másik igényeivel is. Ennek alapján jogos önbizalom fogja el és magabiztos a fellépése.

A magabiztos fellépés alapja az önbecsülés, amely jótékonyan hat az önbizalmunkra, ezen keresztül a viselkedésünkre. Viselkedésünkből a kommunikáció az, amelyen keresztül le tudjuk mérni hatékonyságunkat, azaz, hogy elérjük-e célunkat. A kommunikáció négy lépéséből (a közlő kódol és küld, a vevő az üzenetet veszi, megfejti, válaszol, mindkét fél ellenőrzi, hogy a megértés megtörtént-e) nem felejti el, hogy akár ad, akár vesz, ellenőriznie kell a megértést, így alakul ki az együttműködés.

Szívós ellenállás esetén a monoton ismétlés technikáját (broken record) használja, általában meglepően jó eredménnyel. (l. ).

Ezért azt mondja, amit gondol. De képes nemet mondani, visszautasítja a vállalhatatlan kéréseket. Véleménynyilvánításában konstruktív, ő maga pedig figyel mások gondolataira. A legfontosabb,, hogy ha nem ért valamit, akkor kérdez – ez az információszerzés asszertív módszere, nem pedig az, hogy ez „hülyeség, ezt még soha nem hallottam, stb.” (l. wikipedia szerkesztők kommentjei)

Viselkedésből kialakuló konfliktus

Az emberi csoportokban zajló események (csoportdinamika) közül a rossz, a nem kívánatos fajta a kellemetlenségből fejlődik ki, és négy szintje van:

Frusztráció vagy erős bosszúság, bosszankodás
Düh vagy méreg
Aggresszió (fenyegetés)
Tettlegesség (erőszak)

A minket érő környezeti ingerekre - az eredmény (kifejlet) szempontjából - kétféleképpen reagáhatunk: vagy jó, vagy rossz lesz, amit választunk.

A választás előtt általában mérlegelünk, méghozzá többnyire a gátlók (inhibitors) és a beindítók (triggers) alapján.

A gátlók azok a dolgok, amelyek segítenek abban, hogy ne veszítsük el a türelmünket, ne jőjjünk ki a sodrunkból.

A beindítók a "rossz dolgok", mindazok, amelyek miatt begerjedünk és érzelmeink veszik át a kontrollt a józan eszünk helyett.

Az emberi specifikum a viselkedés szintjén

Az ember az állatvilág többi tagjától abban különbözik, hogy meg van szelidítve. Az állatszelidítés is az ember kedvelt elfoglaltsága, amely asszociatív tanuláson alapszik.

Azonban csak az ember képes szemtől-szemben a másik ember, (az ellenfél vagy fajtárs) figyelmét önmagáról egy harmadik, rajta kívűl, tőle távol álló dologra elterelni, illetve csak az ő figyelme terelhető el ilymódon, mivel az állat mindvégig a vele szembekerült lény saját viselkedésével van elfoglalva.

Így az elvonatkoztatás, az absztrakció képesége, amely egyfelől előny, másfelől komoly hátrányt jelent minden olyan helyzetben, ahol az előttünk álló ember figyelmünk elterelésével manipulálja észlelésünket és persze gondolkodásunkat. (l. bűvészmutatványok és egyéb megtévesztési technikák, gyakorlatok, martial arts, azaz küzdősportok stratégiái)

Források

Pszichológia Osiris Kiadó, 2003

Lásd még