Szerbia

Szerbia, hivatalos nevén Szerb Köztársaság, (szerbül, cirill írással: Република Србија, latin írással: Republika Srbija) dél-kelet-európai állam, a Balkán-félsziget középső és északi részén, illetve a Kárpát-medence déli részén. Északról Magyarország, keletről Románia és Bulgária, délről Macedónia, Albánia és Montenegró, nyugatról Bosznia és Hercegovina és Horvátország határolja.

Az utóbbi száz év során Szerbia határai többször és jelentősen változtak, és számos államalakulatnak volt a tagja: Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 1918-1941-ig (1927-től Jugoszlávia), 1941 és 1944 között német megszállás alatt, 1945 és 1992 között Szerbia újra Jugoszlávia része (egyike a délszláv államot alkotó hat köztársaságnak a két autónóm tartománnyal, Vajdasággal és Koszovóval együtt). 1992 és 2003 között Szerbia és Montenegró közösen alkotta a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságot, amelyet 2003-tól neveztek Szerbia és Montenegrónak.

Miután Montenegró népszavazás útján önálló állammá lett, a szerb és montenegrói államszövetség megszűnt, és 2006. június 5-én Szerbia is deklarálta függetlenségét, valamint hogy a korábbi államalakulat jogutódjának tekinti magát.

Története

Szerbiát a görög időkben a trákok lakták. Az első állam ezen a területen a Római Birodalom volt, amelynek több provonciája is volt az ország területén: Moesia az ország keleti részén, Dalmácia az ország keleti és középső vidékein, Pannónia a Duna és Száva közötti területeken, Dacia pedig Temesköz vidékén terült el. Az ország mai lakosai, a szerbek a 7. század második felében foglalták el a területet, valószínűleg bizánci hívásra.Ekkor még laza törzsszövetségben, nomád pásztorkodókként együt éltek a vlachokkal (a románok feltételezett ősei). A bolgárok 986-ban meghódítják ezt a területet, ám az ekkor megerősödő Bizánci Birodalom 1018-ban megszünteti a Nyugati-Bolgár Fejedelemséget, ezzel Szerbia területe bizánci fennhatóság alá került.

A szerb törzseket Nemanja István nagyzsupán egyesíti, létrehozva 1190-ben a Szerb Fejedelemséget, amely 1217-ben Szerb Királyság néven függetlenedik Bizánctól, és megindul Szerbia virágkora. Az ország legnagyobb kiterjedését Dušan István (1331–1355) alatt éri el, amikor is Szerbia egészen az Égei-tengerig elér, illetve Albánia és Görögörszág északi része is hozzátartozik. Azonban az 1389-es és 1448-as rigómezei csata során elveszti függetlenségét, a Török Birodalom részévé válik. Az 1699-es karlócai béke során Magyarország visszakapja a török által meghódított területeit. Ezen területek rendkívül gyéren lakottak, így sok szerb a magas török adóktól menekülve idevándorol. Ekkor népesül be szerbekkel a Vajdaság, Bácska, illetve északabbra is a Duna-vidéke. (Ráckeve, Szentendre tipikusan ilyen város). Szerbia csak 1817-ben lesz autonóm, és 1878-ban függetlenedik, amikor is a törököket Koszovó és a Novi Pazari szandzsák kivételével az egész országból sikerül kiszorítani.

Az első balkáni háború során (1913-ban) Szerbia megszerzi mai területét (a Vajdaságot leszámítva) és Macedónia területét. A szerb nemzetiségű Gavrilo Princip adja az indító okot az I. világháborúhoz a szarajevói merénylettel. Az Osztrák–Magyar Monarchia által megtámadott Szerbia végül az Antant segítségével a nyertesek között szerepel az első világháborúban, ezért Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország és az Ausztria területétől elcsatolt Krajna (a mai Szlovénia) egyesüléséből létrejövő Szerb-Horvát-Szlovén Királyság a trianoni békekonferencián a Magyarországtól elcsatolt Vajdaságot megkapja. Az egységes állam 1929-ben Jugoszlávia („Délszláv Állam”) nevet veszi fel. A II. világháborúban az állam megszűnik, Szerbia függetlenné válik. 1945-ben újra egyesül az ország, új alkotmány elfogadásával „népi demokrácia” lesz Jugoszlávia országban, amely azonban nem csatlakozik a Szovjetunió által vezérelt szocialista blokkhoz. 1961-től kezdve Tito marsall vezetésével Jugoszlávia félig nyugati, kapitalista állammá válik, amely egészen a délszláv háború 1990-es kitöréséig a térségben fejlett államnak számított. A délszláv háború során a korábbi szocialista Jugoszlávia felbomlott (1992-re), a tagköztársaságokból független államok jöttek létre. Jugoszlávia (2003-tól Szerbia és Montenegró), Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Horvátország és Szlovénia teljesen önállóan működtek tovább.

A délszláv háború bűnöseinek menedéket nyújtó Jugoszlávia nemzetközi helyzete a 90-es évek során fokozatosan romlott, amelyet az országot sújtó recesszió is tetézett. Végül 1999-ben a koszovói etnikai kérdés ürügyén a NATO légicsapást mért az országra, amely következtében a Milošević-rezsim megdőlt.

Azóta Jugoszlávia a demokratikus átalakulás jegyében dolgozik, bár a politikai életében még mindig akad kivetni való. Ezt a tényt bizonyítja például Zoran Djindjic, volt miniszterelnök meggyilkolása. Pozitív lépésként kell értékelni a 2003. február 4-én történt megegyezést, mely során Jugoszlávia Szerbia és Montenegró néven államszövetségévé alakult.

2006. május 21-én Montenegró lakosai megszavazták az elszakadást az államszövetségtől, Montenegró pedig június 3-án hivatalosan is kikiáltotta függetlenségét, ezáltal az államszövetség felbomlott.

Földrajz

Az Alföld déli vidéke a Száva és a Duna vonalától délre végződik, de a Morava-völgyben mélyen benyúlik a Balkán-félszigetre. Ettől a völgytől nyugatra helyezkedik a Dinári-hegység, amely Montenegró területén át egészen az Adriai-tenger partjáig fut. Keletre a Balkán-hegység kis előhegyei emelkednek kisebb folyóvölgyekkel, medencékkel. Szerbia Legmagasabb pontja a Mokra-hegység területén található, 2755 m. Legjelentősebb folyók: Duna, Tisza, Temes, Morava, Drina.

Államszervezet

A legalapvetőbb közigazgatási egység Szerbiában az úgynevezett helyi közösség. Egy-egy falu, illetve városok esetében egy-egy kerület alkot helyi közösséget.

Több "helyi közösség" úgynevezett községet alkot, élén a képviselő testülettel. A községek nagyjából az egykori magyar járások megfelelői, tehát egy-egy város a környező falvakkal vagy kisebb városokkal közösen képez "községet" (szerbül opština). A Szerb Köztársaság közigazgatása helyi szinten összesen 108 községre bontható le.

Szerbiában nincs megyerendszer, de a községek bizonyos számú csoportja úgynevezett körzetet alkot (például Szabadka, Topolya és Kishegyes községek alkotják az Észak-Bácskai Körzetet). A körzetek elsősorban adminisztrativ egységek, a helyi szintű törvényhozás és végrehajtó hatalom a községek kezében marad.

Egy-egy körzet rendszerint közös bírósággal rendelkezik, területén legalább egy komolyabb kórház is kell hogy legyen, és többnyire közös rendőregysége is van. Az autók rendszámtáblája is az adott körzet legnagyobb településének a nevére vezethető vissza. Szerbiában összesen 29 körzet van, valamint a főváros, amely speciális körzetnek számít.

Szerbián belül két eltérő történelmi, kulturális és gazdasági gyökerekkel rendelkező egység, úgynevezett autonóm tartomány is létezik, Koszovó és Vajdaság, amelyek az ország többi részéhez képest (Közép-Szerbia vagy „szűkebb Szerbia”, „igazi Szerbia”, szerbül Centralna Srbija vagy Uža Srbija) bizonyos adminisztratív, politikai és gazdasági önállósággal is bírnak.

A Vajdaság Autonóm Tartomány székvárosa Újvidék
Koszovó, Szerbül Koszovó és Metohia, központja Priština
Közép-Szerbia a főváros, Belgrád közvetlen igazgatása alatt áll

Koszovó közigazgatása 2000 óta nem Belgrád, hanem az Egyesült Nemzetek Szervezete vezényletével történik. A helyi közigazgatás még csak átmenetinek tekinthető, azaz még nem rögzült teljesen a közigazgatás beosztása, illetve Koszovó tartomány sorsa.

Népesség

Szerbia többnemzetiségű ország, amelynek egyes területein, elsősorban Koszovóban és Vajdaságban, de szűkebb-Szerbiában is, a szerbek aránya nem éri el az abszolút többséget. Legutóbb 2002-ben tartottak hivatalos népszámlálást, de ezek az adatok nem tartalmazzák Koszovó tartomány lakosságának számát.

A 2002-es népszámlálási adatok Koszovó tartomány nélkül:

	Összesen		Szűkebb-Szerbia		Vajdaság
	összesen	%	összesen	%	összesen	%
Összesen	7,498,001	100	5,466,009	100	2,031,992	100
szerbek	6,212,838	82.86	4,891,031	89.48	1,321,807	65.05
magyarok	293,299	3.91	3,092	0.06	290,207	14.28
bosnyákok	136,087	1.82	135,670	2.48	417	0.02
romák és sintik	108,193	1.44	79,136	1.45	29,057	1.43
jugoszlávok	80,721	1.08	30,840	0.56	49,881	2.45
horvátok	70,602	0.94	14,056	0.26	56,546	2.78
montenegróiak	69,049	0.92	33,536	0.61	35,513	1.75
albánok	61,647	0.82	59,952	1.1	1,695	0.08
szlovákok	59,021	0.79	2,384	0.04	56,637	2.79
vlachok	40,054	0.53	39,953	0.73	101	0
románok	34,576	0.46	4,157	0.08	30,419	1.5
szláv macedónok	25,847	0.35	14,062	0.26	11,785	0.58
bolgárok	20,497	0.27	18,839	0.34	1,658	0.08
bunjevácok	20,012	0.27	246	0	19,766	0.97
muszlimok (mint nemzetiség)	19,503	0.26	15,869	0.29	3,634	0.18
ruszinok (rutének)	15,905	0.21	279	0.01	15,626	0.77
ukránok	5,354	0.07	719	0.01	4,635	0.23
szlovének	5,104	0.07	3,099	0.06	2,005	0.1
goraniak (Dél-koszovói szláv muszlimok)	4,581	0.06	3,975	0.07	606	0.03
németek	3,901	0.05	747	0.01	3,154	0.16
oroszok	2,588	0.03	1,648	0.03	940	0.05
csehek	2,211	0.03	563	0.01	1,648	0.08
egyéb	11,711	0.16	6,400	0.12	5,311	0.26
nem nyilatkozott	107,732	1.44	52,716	0.97	55,016	2.71
ismeretlen	75,483	1.01	51,709	0.95	23,774	1.17

Gazdaság

Az 1991 és 1995 között fenálló polgárháború teljes gazdasági összeomlást eredményezett, ezt pedig növelték 1999-ben a NATO bombázásai,és az ENSZ gazdasági szankcióinak köszönhetően Szerbia teljesen elszakadt a világgazdaságtól.

2001-ben a Világbank megszavazott 1,3 milliárd USD-t az ország újjáépítésére.Nemzetközi elemzők szerint a gazdaság teljes helyreállítása legalább tíz évet vesz igénybe.

Az export évi értékét 2002-ben mintegy 2 milliárd USD-re becsülték, s ennek közel kétszerese az import értéke. Németország, Olaszország és Oroszország a fő külkereskedelmi partnerei.

Külső hivatkozások

Fotók Szerbiáról