San Marino

A San Marino Köztársaság (olaszul: Repubblica di San Marino) a világ legkisebb országainak egyike. Dél-Európában helyezkedik el, Olaszország teljesen körülöleli.

San Marino Köztársaság
Repubblica di San Marino


-

San_marino_flag_large.png

Smarino.jpg

San Marino zászlaja

San Marino címere

- mottó : Libertas (latinul: Szabadság)

- LocationSanMarino.png

- Hivatalos nyelvek olasz

- Főváros San Marino
()

- Régenskapitány Paolo Bollini és Marino Riccardi

- Terület
- teljes
- % víz 190.
61 km²
0%

- Népesség
- teljes(2000)
- Népsűrűség 189.
27 336
448/km²

- Függetlenség 301. szeptember 3.

- Pénznem Euró

- Időzóna UTC +1

- Nemzeti himnusz Inno Nazionale

- Internet TLD .sm

- Hívószám 378 Sm-terkep.png

Földrajz

San Marino Olaszország enklávéja, az olasz Emilia-Romagna és Marche régiók határán. Domborzatát az Appennini-hegység uralja. A legmagasabb pont a Monte Titano, 749 méter. Vízfelülettel az ország nem rendelkezik.

Az éghajlat mediterrán, forró nyarakkal és enyhe telekkel.

San Marino a harmadik legkisebb állam Európában, csak Monaco és Vatikán kisebb nála.

Története

San Marino a legrégebbi, ma is fennálló köztársaság, amelyet 301-ben alapított egy kőfaragó, Szent Marinus (olaszosan Marino), aki a monda szerint Dalmáciából érkezett 301-ben, és hamarosan kolostort alapított a Titán-hegyen, hogy a Diocletianus császár által üldözött keresztényeket befogadhassa. Őt tekintik a San marino-iak a köztársaság megalapítójának. Írásos dokumentum azonban csak 885-ben említik a kolostort és a körülötte kialakult települést, amelyet alapítójáról San Marino-nak neveztek el. A mai köztársaság parlamentjének elődje az 1000-ben létrehozott népgyűlés (Arengo).

A századok során a környékbeli területek urai többször is megkísérelték elfoglalni az önálló állam területét. Lakói azonban a legtöbb esetben meg tudták védeni. Csak 1739-ben sikerült bevennie a várost a pápa nevében Alberoni legátusnak, de a városkában kitört lázadás hatására XII. Kelemen pápa 1740-ben ismét függetlennek nyilvánította az államot. Napóleon 1797-ben felajánlotta az országnak területe bővítését és a „barátságát”, azonban az ország lakossága ezt visszautasította, ezzel is törekedve a függetlenség fenntartására. San Marino függetlenségét az 1815-ös bécsi kongresszus is nyomatékosította.

Időközben átalakult az állami politikai rendszere, a Népgyűlés helyett megalakult a Nagy Tanács, amely 60 tagból állt és áll ma is. Az államnak két államfője van (Capitani Reggenti), őket félévenként (április 1. és október 1.) választja meg a nagy tanács.

Államszervezet

A parlamentként működő Általános Nagytanács (Consiglio Grande e General) tagjait öt évente, népszavazással választják. A parlament két saját tagját jelöli ki régenskapitánynak, akiket hat hónapra választanak. A két régens és a kabinet alkotja a végrehajtó hatalom gerincét.

Szintén a Nagytanács tagjai választják meg a Tizenkettek Tanácsát (Consiglio dei XII), akik az igazságszolgáltatásért felelnek a Nagytanács hatalmi ideje alatt.

Közigazgatás

San Marino kilenc önkormányzatra (castelli) oszlik, amelyek egyúttal városok is. Ezek:

Gazdaság

Bár San Marino hivatalosan nem tagja az Európai Uniónak, megegyezés alapján használhatja az eurót saját pénznemeként, és joga van saját euróérméket verni. Az euró bevezetése előtt a san marinói lírát használták, amely lényegében az olasz lírával megegyező pénz volt. A san marinói euróérmék alacsony példányszámuk miatt, ahogy korábban a san marinói lírával is volt, az érmegyűjtők kedvencei közé tartoznak.

A turizmus több mint 50 százalékát hozza az ország GDP-jének, éves szinten több mint 3 millió turista látogat el ide. A fő iparágak a banki szolgáltatások, a ruhaipar, az elektronikai ipar és a kerámiaipar. A fő mezőgazdasági termékek a bor és a sajt.

Az ország postabélyegeit, amelyek csak az országon belül érvényesek, főleg bélyeggyűjtőknek adják el, ezzel is bevételt generálva.

Az életszínvonal Olaszországéhoz hasonlítható, ahonnan az élelmiszert is szállítják.

Demográfia

Az országot teljesen körülzárja Olaszország. Nincs jelentős különbség az olaszok és a san marinóiak között, és sok olasz él San Marinóban.

A hivatalos nyelv az olasz, a domináns vallás a római katolikus.

Kultúra

Kulturális rendezvényeik közül kiemelkedik a félévente (április 1-jén és október 1-jén) megválasztott államfő beiktatásának díszes ünnepsége, ahol a résztvevők középkori viseletbe öltözve jelennek meg.

San Marino folklórjához tartozik az 1295-ben megalakult íjásztársaság, akik a különböző rendezvényeken és versenyeken vesznek részt nemcsak San Marino-ban, hanem külföldön is.

Gasztronómia

Konyhájának nagyon régi hagyományai vannak. Régi hagyományos ételei közé tartozik a piada (élesztő nélkül készült lepény), amely mind a mai napig elengedhetetlen hozzátartozója a legtöbb ételnek (a szegényesebb főzelékektől kezdve a húsételekig). Másik hagyományos étel (a székely és csángó konyhára is jellemző) kukoricakása, amelyet szalonna szaftjával és reszelt juhsajttal vagy szalonnával és zsályával tálalnak.

Kedvelt étel a strozzapret, amely lisztből, vízből és sóból készült kis gombócok hússzafttal és sajttal tálalva. A szenteste hagyományos étele a tészta és csicseriborsó, karácsonykor kötelező étel a kerek húsostáska (cappeletto) levesben. Télen szívesen fogyasztják a disznóbőrt babbal.

Ma már elfelejtett étel a szegények levese a bobolotti, amelyhez a lisztből, vízből és sóból gyúrt tésztát kis kockákra metélik és vízben megfőzik, majd szalonnával és sötét színű babbal ízesítik.

Tradicionális édesség a Pagnotta, amelyet Húsvét táján fogyasztanak, mazsolával és ánizzsal készült tésztaféle, valamint a Bustrengo, amelyet kenyérmorzsával vagy kukoricaliszttel készítenek.

Meg kell még említeni a hagyományos san marino-i borokat: a vörös sangiovese-t, az aranysárga albana-t, a biancale-t és a muskotályt.

Látnivalók

Az ország főbb látnivalói - a természeti szépségeken kívül - az egyetlen városában, San Marinoban találhatók. A városfallal körülvett középkori óvárosban több száz éves épületek, templomok állnak.

A Szent Ferenc templom 14. századi;
San Marino bazilika, ahol Szent Marino, a köztársaság megalapítójának ereklyéi találhatóak;
kormányzósági palota a főtéren;
Borgo Maggiore városrész (fegyver-, bélyeg- és a Garibaldi Múzeum)
a Titano hegy három csúcsán, a majdnem függőleges sziklafal tetején egy 11. századi és egy 13. századi erődítmény látható;

A fővároson kívül a többi településen is van egy-egy középkori-templom vagy erődítmény.

Külső hivatkozások

San Marino Directory
San Marino Site - Portál San Marinóról
Musei di Stato della Repubblica di San Marino