Szabad Demokraták Szövetsége – a Magyar Liberális Párt

Szabad Demokraták Szövetsége – a Magyar Liberális Párt (rövidített néven SZDSZ) magyar politikai párt.

Emblémája: A nemzeti színeket kifejező három, egy piros, egy fehér és egy zöld színű, a néző szemszögéből jobbról balra, 45 fokos szögben egymást követve szárnyaló stilizált madár.

Története

1988. november 13-án a Jurta Színházban a Szabad Kezdeményezések Hálózata 1100 tagja folytatott vitát arról, hogy vajon párttá alakuljon-e a szervezet. 998-an az átalakulás mellett tették le a voksukat, létre hozván a Szabad Demokraták Szövetségét.

A gyűlés elfogadta a párt alapkrédóját tartalmazó Elvi Nyilatkozatot, valamint megválasztotta a párt kilenc ügyvivőjét. Az Elvi Nyilatkozat szerint az SZDSZ a szabadság és a szolidaritás pártja. A szabad demokraták – akik Széchenyi István, Kossuth Lajos, Eötvös József, Jászi Oszkár, Kéthly Anna, Bibó István, Nagy Imre és Donáth Ferenc szellemi örökösének tartják magukat – liberális politikát folytatnak.

Az 1990-es országgyűlési választásokon az SZDSZ a második legjobb eredményt érte el (az MDF után); 92 mandátumot szerzett, ezzel a legnagyobb ellenzéki párttá vált. Ugyanakkor mandátumot szerzett két FIDESZ-SZDSZ és egy FIDESZ-KDNP-SZDSZ közös jelölt is.

Az SZDSZ adta a harmadik Magyar Köztársaság első köztársasági elnökét: Göncz Árpádot, aki korábban az SZDSZ Ügyvivői Testületének tagja volt. Az Országgyűlés 1990. augusztus 3-án választotta köztársasági elnökké, majd mandátuma lejártakor - az Alkotmányban biztosított jogkörében - 1995-ben újabb öt évre megválasztotta.

A párt színeiben induló Demszky Gábort az 1990. október 31-én tartott önkormányzati választásokon Budapest főpolgármesterévé választották, és azóta minden alkalommal (1994, 1998, 2002) újraválasztották.

Az 1994-es országgyűlési választásokon 69 mandátummal ismét a második helyen végzett, ezúttal az MSZP mögött. Koalícióra lépett az abszolút többséget szerzett MSZP-vel; Kuncze Gábor belügyminiszter, Magyar Bálint pedig oktatási miniszter lett. Ez a koalíció sokaknak meglepetést okozott, de szerepe lehetett benne annak, hogy a Fidesz 1993/1994-ben konzervatív fordulatot vett, így az SZDSZ-nek nem maradt más lehetséges szövetségese, mint az MSZP, amely nyitott volt az SZDSZ felfogása iránt. (Az MSZP-nek a kormányalakításhoz nem lett volna szüksége az SZDSZ-re, mivel önmagában is 54,14% százalékot szerzett.) A Fidesz pálfordulása során számos képviselője átállt az SZDSZ-hez, mint például Fodor Gábor, Ungár Klára és Molnár Péter.

Az 1998-as országgyűlési választásokon az SZDSZ a negyedik helyen végzett; mindössze 24 képviselője szerzett mandátumot, a párt 1998 és 2002 között ellenzéki pártként működött.

A 2002-es országgyűlési választásokon 19 képviselője és egy MSZP-SZDSZ közös jelölt szerzett mandátumot. Az MSZP és az SZDSZ ismét koalíciót kötött egymással és kormányzati pozícióba kerültek.

A 2004-es európai parlamenti választásokon az SZDSZ két mandátumot szerzett a Magyarországnak járó 24-ből.

A 2006-os országgyűlési választásokon a párt 18 képviselője és 6 MSZP-SZDSZ közös jelölt szerzett mandátumot. Az MSZP és az SZDSZ megújította a koalíciós szerződést és folytatták a kormányzást.

A párt támogatóinak többsége a nagyvárosokban, főleg Budapesten él. Vidéken - néhány kivételtől eltekintve - rendszerint jóval gyengébben szerepel.

A párt elnökei

1990. február 23. – 1991. november 23.: Kis János
1991. november 23. – 1992. november 13.: Tölgyessy Péter
1992. november 13. – 1997. április 24.: Pető Iván
1997. április 24. – 1998.: Kuncze Gábor
1998. – 2000. december: Magyar Bálint
2000. december – 2001. június: Demszky Gábor
2001 júniusától Kuncze Gábor

Ideológiája

Gazdaságpolitikájában a piac szabadságának és a minél kisebb államnak a híve. Programjának középpontjában az adócsökkentés és az egészségügyi rendszernek a több-biztosítós modell alapján végrehajtandó reformja áll. Fellép az emberi jogok, minden fajta kisebbség védelmében, a rasszizmus, antiszemitizmus és a nacionalizmus ellen, szorgalmazza a drogfogyasztás dekriminalizációját, az eutanázia és a béranyaság engedélyezését, elismeri a nők jogát az abortuszhoz a terhesség korai szakában. A sorkatonaság eltörlésére irányuló kezdeményezését a parlamenti pártok magukévá tették, végül törvénybe iktatták.

Kritikák

1990-ben, az első szabad választásokon a legradikálisabb álláspontot képviselte az MSZMP volt vezetőivel szemben, teljes kizárásukat követelve a közéletből. Teljes kivizsgálást és szigorú felelősségrevonást követelt továbbá minden egykori párttag, ügynök és besúgó által elkövetett bűncselekményben, melyek felett az előző rendszer szemet hunyt. Ennek érdekében kezdeményezte a „négy igenes” népszavazást, melyet 1989. november 26-án ki is írtak. Ugyanez a párt négy év múlva, 1994-ben kormánykoalícióra lépett az MSZMP utódpártjával, az MSZP-vel, amelyben az SZDSZ által korábban támadott politikusok közül sokan továbbra is vezető pozíciót töltöttek be. Nagyrészt a szocialistákkal való folyamatos együttműködésnek köszönhetően, illetve általában a párt tevékenységével egyet nem értve, rengeteg, az SZDSZ-t korábban támogató személy (az őket követőkkel együtt) fordult el a párttól, vagy a benne való aktív politizálástól: például Tamás Gáspár Miklós, Kis János, Hack Péter Heti Válasz: Párttalan liberalizmus

Kritikaként fogalmazódik meg, hogy az SZDSZ a liberalizmusnak csak egy irányzatát képviseli és emiatt szavaznak rendszeresen jóval kisebb arányban a pártra, mint amennyi a magukat liberálisnak vallók aránya a társadalomban.

Választási eredmények

Országgyűlési választások

év	eredmény	mandátumok	szavazók száma	Parlamenti szerepe
1990	23,83%	92	1 168 234	ellenzék
1994	17,88%	69	965 401	kormánypárt
1998	6,22%	24	344 352	ellenzék
2002	5,57%	20	313 084	kormánypárt
2006	6,5%	20	351 612	kormánypárt