Ptolemy 16century.jpg

Ptolemaiosz Klaudiosz, Ptolemaios Klaudios, Claudius Ptolemaeus (Ptolemaisz Hermeiu, Egyiptom, Kr. u. I. század vége - Kr. u. 161 - 180 körül); görög természettudós.

A hellenisztikus kori görög természettudomány egyik legkiemelkedőbb képviselője, csillagász, asztrológus, matematikus, földrajztudós. A „ptolemaioszi világkép" megalkotója, amelyet Nikolausz Kopernikuszig cáfolhatatlan rendszernek tekintettek, de írt műveket az optika, zene- és ismeretelmélet tárgykörében is, valamint számos, egészen az újkorig ható tudományos eredmény megfogalmazója volt. Tevékenysége Alexandriához kapcsolódik: az ókori tudomány fellegvárában végezte csillagászati megfigyeléseit. Tudományos működése kezdettől fogva nagy tekintélyt élvezett, ezt bizonyítják a műveihez írott kommentárok (Papposz, Theón), valamint e művek arab és más nyelvű fordításai.

A „Mathématiké szüntaxisz" (Matematikai összefoglalás), későbbi címén „Megiszté" (Legnagyobb), ti. összefoglalás, innen származik közkeletű arab címe, az „Almageszt". Ez Ptolemaiosz csillagászati főműve, 13 részben fogalmazza meg -Hipparkhosz és a pergéi Apollóniosz tudományos eredményeire támaszkodva, de részben módosítva is azokat- geocentrikus világképét. Elmélete szerint a világmindenség középpontjában foglal helyet a mozdulatlan Föld, és körülötte kering a Hold, Merkúr, Vénusz, Nap, Mars, Jupiter, Szaturnusz; ezeken kívül helyezkedik el az állócsillagok szférája. A csillagképek leírásában megőrzi az alexandriai korban kedvelt meséket is a mitológiai átváltozásokról. Összesen 48 csillagkép került leírásra; sok esetben a mai napig ezeket az elnevezéseket használják. Az eredeti mű elveszett; a középkorban arab nyelv változatát fordították vissza latinra, így vált ismertté Európa számára. Az „Almageszt"-ben található adatokat korrigálja némileg egy Kanoboszban (Egyiptom) található felirat: a felirat vége a szférák harmóniájával foglalkozik, a bolygók egymáshoz való viszonyát a hangszer húrjaival hasonlítja össze.

„Prokheroi kanonesz" (Kézi táblák) című műve a csillagok helyzetének, stb. meghatározását segítő táblázatokat tartalmaz, amelyek ugyancsak az „Almageszt" (néhány helyen korrigált) adatain alapulnak. A táblázatok nem eredeti formájukban, hanem átrendezve, kiegészítve maradtak fenn. Kronológiai szempontból különösen fontos az egyik, a „Baszileioi kanonesz" (Királyi táblák), amely a babilóni, perzsa, egyiptomi királyok és római császárok névsorát tartalmazza, pontos trónra lépési dátumokkal és asztrológiai jelenségek felsorolásával kiegészítve, Kr. e. 747-től Diocletianus császárig.

A „Hüpotheszisz tón planómenón" (A bolygók állásai) című, két könyvben (a második csak arab fordításban maradt fenn) megírt munkájában feltételezi, hogy az égitestek saját életerővel rendelkeznek, s maguktól mozognak.

„Apoteleszmatika" (megvalósuló, bekövetkező, ti. jóslatok a csillagok állása alapján), közismertebb nevén „Tetrabiblosz" (Négy könyvből álló gyűjtemény) asztrológiai kézikönyv, amely minden korban nagy népszerűségnek örvendett; a kézirati hagyományozásban ehhez kapcsolják a „Karposz" (Termés) című, az előbbi műből vett száz idézetet tartalmazó florilegiumot, amelyet a modern filológia nem tart ptolemaioszi írásnak.

A „Peri kritériu kai hégemoniku" (Az ítélőképességről és a lélek irányító szerepéről) című rövid, ismeretelméleti tárgyű írásának első részében a kritérion fogalmából kiindulva fejtegeti az igazság megismerésének folyamatát. Véleménye szerint a nyelv szerepe nem döntő fontosságú, a megismeréshez elegendő az értelem. A második rész a hégemonikon, a megismerést irányító működés helyét kutatja, s arra a következtetésre jut, hogy a puszta létfunkció hégemonikonja a szívben, a lét és a helyes élet hégemonikonja pedig az agyban helyezkedik el.

„Harmonikon" (Zeneelmélet) címmel maradt fenn egy három részre terjedő írása. Ez a legátfogóbbmunka, amely az ókor zeneelméletéről ránk maradt, végigvezet kora zeneelméletének minden alapfogalmán. Tárgya a szüsztéma teleion (teljes hangrendszer), a genusok (tetrachord formák), a modusok (skálatípusok), a skálatranszpozíciók, a hangközök, stb., továbbá párhuzamot von a hangok, az égitestek és az emberi lélek részei között. Felfogásának alapja az a nézet, hogy értelem és hallás egymásnak soha nem mondhatnak ellent. A hangközöket illetően a püthagoreusok tanítását, amely a számviszonyok alapján áll, egyezteti Arisztoxenosz felfogásával, amely a hallást állítja a középpontba, vagyis a matematikai számítások mellett helyet hagy az érzékelő fülnek is. E mű azért érdemel különleges figyelmet, mert e rendszer latin fordításán keresztül maradandó hatással volt a középkor zeneelméletére. A töredékesen fennmaradt harmadik könyv a harmóniának a zenében, a lélekben és a bolygók mozgásában betöltött szerepéről tartalmaz általános megállapításokat.

„Optica" című műve csak egy arab fordítás latin változatában maradt fenn (az első könyv és az ötödik vége elveszett). Ebben - Euklidészhez kapcsolódva- feltételezi, hogy a látás a szemből kiinduló és a megfigyelt tárgyra irányuló látósugarak segítségével történik: ennek során szerinte figyelembe kell venni a látott tárgy távolságát is. A műben kísérleti vizsgálatokra alapozott eredményeket közöl.

„Kanón episzémón polemón" (Híres városok felsorolása) című írásában a fontosabb városok helymeghatározásár adja földrajzi hosszúság és szélesség szerint.

PtolemyWorldMap.jpg A „Geógraphiké hüphégészisz" (Bevezetés a földrajztudományba) Ptolemaiosz geográfiai főműve nyolc könyvben. A csillagászati és matematikai földrajz hagyományaira alapozott (Hipparkhosz és mások eredményeit felhasználó) mű három részből áll. Az első rész (1. könyv) általános elméleti fejtegetéseket tartalmaz a geográfia feladatáról. A mű második, terjedelmes része (2-7. könyv) az ókorban ismert világ leírásával foglalkozik: mintegy 8100 nevezetes földrajzi hely (városok, folyók, hegyek, stb.) szélességi és hosszúsági adatait tartalmazza, olyan csoportosításban, hogy a rólik készítendő térkép megrajzolását segítse. Világtérképe a Kanári-szigetektől és Izlandtól Kelet-Ázsiáig és Kínáig, délen Afrika csücskéig terjed, számos terület „agnósztosz gé" (ismeretlen föld) néven szerepel rajta; a korábbi adatokra, illetve pontatlan szemtanú-beszámolókra támaszkodó Ptolemaiosz szigetnek rajzolta meg Skandináviát, valamint túlságosan nagynak ábrázolta Ceylont vagy az Azovi-tengert. A harmadik rész (8. könyv) a mű mellékleteként hagyományozott 26 résztérkép megrajzolásával kapcsolatos útmutatásokat tartalmaz.

További művei: „Pheszisz aplanón aszterón” (Az állócsillagok fázisai), „Peri analémmatosz” (A napóráról), valamint a csak latin fordításban ismert „Planisphaerium” (A gömb síkra vetítése).

Források

Ókori görög tudósok | Görög matematikusok | Csillagászok

Ptolemy Ptolemaios Claudi Ptolemeu Klaudios Ptolemaios Ptolemæus Ptolemäus Ptolemeo Claudio Ptolomeo Klaudios Ptolemaios بطلمیوس (ابهام‌زدایی) Klaudios Ptolemaios Ptolémée Ptolomeo תלמי (אסטרונום) Ptolemeo Claudio Tolomeo クラウディオス・プトレマイオス 클라우디오스 프톨레마이오스 Klaudijus Ptolemėjus Claudius Ptolemaeus Klaudios Ptolemaios Klaudiusz Ptolemeusz Ptolemeu Ptolemeu Клавдий Птолемей Tulumeu Ptolemy Ptolemaios Ptolemej Klaudios Ptolemaios ทอเลมี Batlamyus Птолемей Клавдій Claudius Ptolemaeus 托勒密