A proton–proton ciklus az egyike annak a két fúziós reakciónak, amelyekkel a csillagok hidrogénből héliumot termelnek (a másik a CNO-ciklus). A proton–proton ciklus a naptömegű vagy annál kisebb csillagok esetén a fontosabb energiaforrás.
A két hidrogénmag közötti elektromos taszítás legyőzéséhez rengeteg energia szükséges, emiatt a folyamat nagyon lassú. Emiatt a lassúság miatt süt még mindig a Nap; ha a folyamat gyorsabb lenne, már rég kimerültek volna a hidrogénkészletei.
Általában a proton–proton ciklus csak akkor jöhet létre, ha a hőmérséklet elég nagy, azaz az protonok mozgási energiája elegendő a kölcsönös Coulomb-taszítás legyőzéséhez. Azt, hogy proton–proton reakciók szolgálhatnak a Nap és más csillagok energiatermelésére, Arthur Eddington vetette fel az 1920-as években. Abban az időben a Nap hőmérsékletét túl alacsonynak tartották ahhoz, hogy a protonok legyőzzék a Coulomb-gátat. A kvantummechanika kifejlesztése során felfedezték az alagútjelenséget, melynek következtében a protonok a klasszikus mechanika által megjósolt hőmérséklethatár alatt is képes a proton hullámfüggvénye behatolni a másik proton környezetébe.
A proton-proton reakció során a speciális relativitáselmélet E=m·c2 ekvivalenciaképlete szerint anyag alakul át energiává. A kiinduló 4 proton össztömege valamivel kisebb, mint a keletkező alfa-részecskéé, ez alakul át energiává.
A ciklus egyes lépései különböző hosszú ideig tartanak. Leghosszabb ideig átlagosan a harmadik proton befogása (ppI) tart: 320 millió évig, a leggyorsabb pedig a 15O mag bomlása: 82 másodpercet vesz igénybe. Mivel azonban állandóan nagyszámú ciklus folyik párhuzamosan, ezért sok energia szabadul fel a csillagokban és ez a folyamat egyes esetekben akár évmilliókig is eltarthat.
A legelső lépés hihetetlenül lassú, mivel ennek során a gyenge kölcsönhatás alakítja át a protont neutronná. Valójában ez a korlátozó lépés: egy proton átlagosan 109 évet vár arra, hogy deutériummá egyesüljön egy társával.
A pozitron azonnal megsemmisül egy elektronnal, és a tömegüknek megfelelő energiát két gamma foton viszi el. (Azért kell kettő, hogy az energiamegmaradás és a lendületmegmaradás törvénye is teljesüljön.)
Ezután, a következő lépésben, a deutérium egyesül egy másik hidrogénmaggal, aminek eredményeként 3He mag (a He egy instabil izotópja) keletkezik:
Ezután három különböző fő ágon 4He-mag (alfa-részecske) keletkezik. A ppI ágon két 3He-mag egyesül egy 4He-maggá, miközben két proton szabadul fel (biztosítva a proton-proton ciklusban játszott „katalizátor” szerepét); a másik két ágon, a ppI és ppII folyamatokban csak 4He magok keletkeznek végtermékként. A ppII ciklus esetében még megfigyelhető egy elágazás, amiben fontos szerepük van a 7Be magoknak.
A Nap energiatermelésében az említett folyamatok közül a ppI játszódik le a legnagyobb (85 %-os)valószínűséggel, a ppII, ppIII és ppIV ciklusok csak kisebb 15%, 0,1% ill. 10-5% valószínűséggel.
| 3He + 4He | → | 7Be + γ | |
| 7Be + e− | → | 7Li + νe | |
| 7Li + 1H | → | 4He + 4He |
| 3He + 4He | → | 7Be + γ | |
| 7Be + 1H | → | 8B + γ | |
| 8B | → | 8Be + e+ + νe | |
| 8Be | ↔ | 4He + 4He |
Mindegyik folyamat során összesen Q=26,73 MeV energia szabadul fel. A foton formájában felszabaduló rész elnyelődve a Napban marad, de a neutrínók alig hatnak kölcsön a Nap belsejében, ezért az energiájuk eltávozik. A veszteség 2% a ppI-, 4% a ppII- és 28,3% a ppIII-ág esetén.Claus E. Rolfs, William S. Rodney: Cauldrons in the Cosmos, The University of Chicago Press, 1988, 354. oldal
Proton-proton chain reaction | Proton-Proton-Reaktion | Cadena protón-protón | Chaîne proton-proton | Catena protone-protone | 陽子-陽子連鎖反応 | 양성자-양성자 연쇄 반응 | Proton-protoncyclus | Cykl protonowy
This article is licensed under the GNU Free Documentation License.
It uses material from the
"Proton-proton ciklus".
Home Page • arts • business • computers • games • health • hospitals • home • kids & teens • news • physicians • recreation• reference • regional • science • shopping • society • sports • world