Parmenide.jpgt ábrázoló – fejszobor az eleai (veliai) orvosiskola szoborcsoportjából, ld. http://www.uibk.ac.at/c/c6/c614/Museum/Raum3-1.html]]

Parmenidész, eleai (Παρμενίδης, Elea, kb. i. e. 575/500, – i. e. 510/450 körül), Pürész fia, a dél-itáliai Elea városában (ma: Castellamaro della Brucca) született filozófus és politikus, az eleai filozófiai iskolához tartozott. Mestere az eleai Xenophanész, de Diogenész Laertiosz szerint tanították őt Anaximandrosz és Ameiniasz is (aki Parmenidész legjobb barátja lett). Ami Anaximandroszt illeti, ez meglehetősen valószínűtlennek tűnik, mivel nem egészen egy időben és egymástól nagyon messze éltek.

Legfontosabb – és egyetlen majdnem teljes egészében fennmaradt – műve egy hexameterekben írt filozófiai tanköltemény, melyet a Természetről  (lat.: De rerum natura) címen szokás emlegetni, s melyben a gondolkodás elsőségét állítja a tapasztalat, érzékelés és józan ész felett, és amellett érvel, hogy a Lét (Univerzum?) valami abszolút egység, amely nem mozog és nem bontható részekre. Ez az egyik legfontosabb korai (preszókratikus) filozófiai mű az európai civilizáció és közvetlen elődeinek történetében: sokan az első létfilozófiai-metafizikai műnek és egyben az első logikai értekezésnek tartják. Ezen kívül azonban sejthetően alaposan kidolgozott, de sajnos a szöveg romlása miatt nehezen rekonstruálható természetfilozófiai világképleírást is tartalmaz.

Parmenidész tanítványa (és Diogenész Laertiosz, Platón, Arisztotelész meg mások egybehangzó állításai szerint, szeretője) volt az egyik legjelentősebb eleai filozófus, eleai Zénón.

Több életrajzírója szerint Parmenidész mondta magáról először, hogy ő „filozófus”. Mások ezt Püthagorasznak tulajdonítják.

Élete

Eleában született i. e. 500 körül. Plutarkhosz görög történetíró szerint arisztokrata családból származott, s a városban nagy megbecsülést élvezett: miután kidolgozta az eleai polisz alkotmányát, azt a város elfogadta, s ezután a nagykorúságot elért polgároknak „parmenidész törvényeire” kellett felesküdnie (Plutarkhosz: Kolótész ellen, 32, 1126A ). Erre utal az i.e. 450 körül Zénón társaságában tett fontos útja Athénba is, mely valószínűleg diplomáciai küldetés lehetett a célból, hogy Elea csatlakozzon a formálódó attikai-déloszi szövetséghez. Ha hihetünk Platónnak (pontosabban Parmenidész c. írásának), itt és ekkor találkoztak és a dialektika alapjairól folytatott tudományos vitába bonyolódtak Szókratésszel is.

Tankölteménye

Parmenidész i. e. 480 körül írhatta fő művét, a Természetrőlt. Már a görög filozófusok között is sok vitát váltott ki, és a modern filozófia is csak annyiban tud megegyezni, hogy ami benne van, az tényleg nagyon fontos (noha abban már kevésbé van egyetértés, hogy tulajdonképp mi is van benne...)

Ehhez hozzájárul, hogy a tanköltemény néha (szándékosan?) homályos, kinyilatkoztatásszerű formában íródott (a leglényegesebbnek tartott részei azonban meglepően érthetőek). A költemény elején a költő égi utazásra indul egy kocsin, melyet „okos kancák” húznak; az Éjszaka és Nappal kapuján a Napleányok engedik be, és egy Istennő, a Szellem (daimón) elé vezetik, aki kinyilatkoztatja neki az igazságot:

Most pedig érts meg hát íme mindent: mind a kerekded színigaz állhatatos szíve-mélyét, mind a halandók nézeteit, mikben soha nincs színigaz bizonyosság. Mégis megtanulod, hogy a látszatot is hogyan ösmerd, hogy próbáld ki, ha már mindent mélyen kitapasztalsz.

A mű első, és egyszerűségében abszolúte meglepő megállapítása, hogy „csak a Lét van, a Nemlét nincs”. A Lét van és megismerhető, a Nemlét azonban nincs, és nem is ismerhető meg, sőt egyes filozófusok szerint Parmenidész ennek fordítottját is állítja: ami megismerhető, az van.

Ebből az egyszerű és józan ésszel felfoghatónak tűnő elvből viszont sok elég meglepő és józan ésszel felfoghatatlannak tűnő következtetés vezethető le. A Lét először is oszthatatlan: ha ugyanis részekre osztható lenne, akkor a részek között más, mint a Nemlétező, nem lehet hogy legyen – csakhogy ez nem lehet, mert a Nemlét nincs, tehát a Lét sem osztható (ez gyakorlatilag az ún. indirekt bizonyítás első ismert példája). Hasonlóan igazolható, hogy mozgás sem lehetséges, pontosabban a Létező nem mozog; azonkívül homogén: mivel nincs kevésbé-lét meg jobban-lét, csak Lét és Nemlét, s az előbbi mindenütt szükségképp Lét, ezért nem lehetséges, hogy a Létező itt ilyen legyen, ott meg másmilyen. Még rejtélyesebb megállapítás, hogy a Létező gömb alakú.

A mű ezen kívül fontos és máig is igaznak tartott kozmológiai, csillagászati és egyéb természetfilozófiai megállapításokat is tartalmaz (pl. hogy a Hold fénye nem önálló, hanem a Naptól ered).

A Természetről c. munkának létezik (könyvtárban) elérhető magyar fordítása.

A költemény jó részét Szimpliokosz őrizte meg, három részből áll.A bevezetés allegorikus történet Parmenidész Diké (jogistennő) kinyilatkoztatása formájában kapott látomásáról. (Az Igazság útja ) Ami van különbözik attól, amit az emberek feltételeznek. A Vélekedés útja v. a Látszat útja c. fejezetben leírja, amit ő a legjobb megfogalmazásnak tart a világról – amit érzékszerveink jelenítenek meg. Az igazság útja c. fejezetben azt írja le mit mond nekünk a gondolkodás.Ez egy deduktív metafizikai elmélkedés, igaznak tartott premisszákból indul ki és deduktív módon olyan következtetésekhez jut, amelyet szükségképpen csak igaznak fogadhatunk el. Szembenállást tár fel a kutatás két útja között. Csak az egyik elfogadható: "Ez van" ill "ez nincs". Az "ez" a legkézenfekvőbb felelet szerint: bármi. Van: létezik.

Ókori görög filozófusok | Ókori görög politikusok | Ókori görög költők, írók

Parmenides بارمنيدس Парменид পারমেনিডেস Parmenid Parmènides d'Elea Parmenides Parmenides von Elea Παρμενίδης Parménides de Elea Parmenides Parmenides Parmenides Parménide Parménides de Elea פרמנידס Parmenid Parmenide パルメニデス Parmenides Parmenides Parmenides Parmenides Parmenides Parmênides de Eléia Parmenide Парменид из Элеи Parmenides Parmenid Парменид Parmenides Parmenides 巴门尼德