Olasz nyelv

Az olasz nyelv az újlatin nyelvek közül a leginkább hasonló a latinhoz, mind szókészletében, mind kiejtésében. Sok latin ábécét használó nyelvhez hasonlóan az olaszban is léteznek megkettőzött mássalhangzók. Mindamellett, ellentétben a franciával és a spanyollal, ezeket a megkettőzött mássalhangzókat hosszan ejtik ki. A legtöbb újlatin nyelvhez hasonlóan a hangsúlyozás sokszor lényeges szerephez jut a jelentés megkülönböztetésében (nem így például a franciában).

Az olaszul beszélők száma korábban csökkenőben volt, az utóbbi időben azonban ismét emelkedik: jelenleg 70 millióra tehető. Régebbi adatok még 120 millió ember közvetítő nyelvének mondták. Főleg az olasz gyarmatokon beszélték (Etiópia, Eritrea, Líbia, Szomália), ezenkívül Szlovéniában, a horvát Dalmáciában és Albániában.

Története

A Római Birodalom bukása után még egy ideig a latin nyelv volt az írás és a nép nyelve is. A 6. századtól kezdve a nép nyelve fokozatosan eltávolodott a latintól, és irodalmi nyelvvé vált. Assisi Szent Ferenc naphimnusza, a Cantico delle Creature 1225-ből talán az első költemény, mely ezen a nyelven fennmaradt.

Az olasz ábécé

a b c d e f g h i l m n o p q r s t u v z

Továbbá csak idegen szavakban:

j k w x y

Kiejtés

c
- e és i* előtt → cs
- egyébként → k
ch (e és i* előtt) → k
g
- e és i* előtt → dzs
- egyébként → g
gn → ny
gl → i előtt lj (ha az i után mássalhangzó áll, az i hangot nem ejtjük)
h → néma
s → sz
sc
- e és i* előtt → s
- egyébként → szk
z → c, ritkábban dz

Megjegyzés: az i hangot c, g, sc után csak akkor ejtjük, ha hangsúlyos.

Névszók

Míg a legtöbb újlatin nyelv agglutinációval képvi a többes számot, az olasz őrzi a flexiót.
- porto (kikötő) Plur. porti
- porta (ajtó) Plur. porte
- parte (rész) Plur. parti
Az olasz a többi indoeurópai nyelvhez hasonlóan nemeket különböztet meg, de csak kettőt: hímnemet (maschile) (masculinum) és nőnemet (feminile) (femininum). A melléknevet a főnévvel nemben és számban egyeztetjük. bello porto (szép kikötő) belle porte (szép ajtók)
Az olasz nyelvben erősödő izoláló tendenciák figyelhetőek meg, a névszóragozásban egyetlen esetet (nominativus) ismer. A többi esetet elöljárókkal (praepositio) fejezi ki.
- a -hoz, -nál
- da -től
- con -vel; stb.

Igék

Az olasz nyelvben a következő módokat és igeidőket különböztetjük meg:

A jővőből a múltba haladva: például álljon az amare (szeretni) ige E/1-ben

Indicativo (kijelentő mód) (Indicativus)
- Futuro semplice (jövő) (futurum) amerò
- Futuro anteriore (befejezett jövő) (futurum perfectum) avrò amato
- Presente (jelen) (praesens) amo
- Passato prossimo v. Perfetto (múlt) (praeteritum) ho amato
- Imperfetto (folyamatos múlt) (praeteritum imperfectum) amavo
- Trapassato prossimo (régmúlt) (praeteritum perfectum) avevo amato
- Passato remoto (történeti múlt) (praeteritum historicum) amai
- Trapassato remoto (történeti régmúlt) (praeteritum historicum perfectum) ebbi amato

Congiuntivo (kötő mód) (Coniunctivus)
- Presente (praesens) io ami
- Passato (praeteritum) io abbia amato
- Imperfetto (praeteritum imperfectum) amassi
- Trapassato (praeteritum perfectum) avessi amato

Condizionale (feltételes mód) (Condicionalis)
- Presente (praesens) amerei
- Passato (praeteritum) avrei amato

Imperativo (felszólító mód) (Imperativus)

csak E/2, T/1, T/2 alakjai vannak, a hiányzó alakokat a congiuntivo presente adja; ama!

Ezeken kivül van még:

Verbo riflessivo (visszaható ige) (Verbum Reflexivum) mi amo
Passivo (szenvedő szerkezet) (Passivum) sono amato

Külső hivatkozások

Olasz nyelv teszt
Németül íródott nyelvismertető az olasz nyelvről
Italian 101 Learn Italian online
110 rendhagyó ige ragozása

Olasz nyelv | Természetes nyelvek