article

Ludwig van Beethoven (megkeresztelték: 1770. december 17., Bonn így feltételezhetően december 16-án született - 1827. március 26., Bécs) német zeneszerző

Joseph Haydn és Wolfgang Amadeus Mozart mellett őt tartják a bécsi klasszicizmus harmadik nagy alakjának. Ugyanakkor zenéje a romantika jegyeit is magán hordja. Beethoven jelentősége azon is lemérhető, mennyire meghatározta a későbbi zenetörténet számos alakjának pályáját.

Élete

Fiatalkora, tanulmányai

A németországi Bonnban született, a flamand származású Johann van Beethoven (1740-1792) és Magdalena Keverich van Beethoven (1744-1787) gyermekeként. Édesapja maga is zenész volt. A bonni választófejedelem udvarában volt tenorista. Nagyapja karnagy és basszista volt Leuvenben és Liège-ben, később Bonnban udvari karmester. A közelmúltig számos helyen december 16-a szerepel Beethoven születésének napjaként: csak annyi ismert, hogy december 17-én keresztelték meg. Akkoriban a gyermekeket születésük után egy nappal keresztelték meg. Ám a modern tudomány nem hagyatkozik efféle feltételezésekre.

Beethoven első zenetanára iszákos apja volt, aki gyakran verte fiát és Mozartékhoz hasonlóan megpróbált belőle csodagyereket nevelni, sikertelenül. Ennek ellenére Beethoven tehetségét mások hamar felfedezték. Christian Gottlob Neefe vette kezébe zenei nevelését, mialatt a választóherceg anyagi támogatásában részesült. Később Mozarthoz akart menni tanulni, de váratlan esemény történt: 17 éves korában elvesztette édesanyját, és évekig egyedül nevelte két öccsét. Emiatt „lekéste” az alkalmat, mivel Mozart 1791-ben meghalt.

1792-ben Bécsbe költözött, ahol Joseph Haydnnál szándékozott tanulni, de mivel neki nem volt elég ideje Beethovennel foglalkoznia, Johann Alberchtsberger gondjaira bízta. Zongoravirtuózként hamar népszerű lett, és - jóval lassabban ugyan - zeneszerzőként is. Ekkor alakította ki azt az életstílust, amihez egész életében hű maradt: ahelyett hogy az egyháznál vagy nemesi udvaroknál tevékenykedett volna (ahogy a legtöbb zeneszerző tette előtte), szabad művészként nyilvános fellépésekből, munkáinak eladásából, és azokból a pénzekből tartotta fenn magát, amit a tehetségét felismerő arisztokraták fizettek neki.

Alkotói korszakok

Beethoven zeneszerzői pályafutását általában Korai, Középső és Késői korszakra szokták osztani.

Korai alkotói korszaka
A korai időszakában a nagy elődök, Haydn és Mozart hatása érezhető, ugyanakkor új irányok felfedezése és munkája céljának és hatáskörének a kiterjesztése is megfigyelhető. Ez idő alatt született az I. és II. szimfónia, az első hat vonósnégyes, az első két zongoraverseny, ez első húsz zongoraszonáta, köztük az ismert Patetikus és Holdfény.

Középső alkotó korszak
A középső alkotói korszak röviddel Beethoven süketséggel kapcsolatos válsága után kezdődött. E korszakot hatalmas erejű művek jelzik, melyek tele vannak hősiességgel és küzdelemmel; köztük találjuk a legismertebb komolyzenei munkákat: hat szimfóniát (III-VIII), az utolsó három zongoraversenyét és öt vonósnégyest (7-11), további hét zongoraszonátát, köztük a Waldsteint és az Appasionatat, továbbá Beethoven egyetlen hegedűversenyét és operáját, a Fideliót.

Késői alkotói korszak
1816 körül kezdődött késői korszaka, ami egészen haláláig, 1827-ig tartott. A késői darabokat mély intellektualitás, intenzív és személyes kifejezés és a formákkal történő kísérletezés jellemzi (például a cisz-moll vonósnégyes hét tételből áll, míg a leghíresebb IX. szimfóniájának utolsó tétele a zenekar mellett a kórusnak is szerepet ad). Ekkoriban komponálta többek között a Missa Solemnist, az utolsó hat vonósnégyest és az utolsó öt zongoraszonátát.

Az osztrák születésű brit zenész, Hans Keller „az emberiség legnagyobb elméjének” nevezte, tekintetbe véve művészetének mélységét és kiterjedtségét, valamint hogy Beethovennek sikerült a lehető legszélesebb közönség számára érthető zenét komponálnia.

Életének háttere

Beethoven személyes élete problémákkal teli. 28 éves kora körül, a süketség első jeleit észleli, amelynek hatására időnként az öngyilkosság gondolatával is eljátszik (lásd az 1802-es Heiligenstadt Testamentumot). Elérhetetlen (házas vagy arisztokrata) hölgyekhez vonzódott, akiket eszményített (pl. a Brunswick lányok), így sohasem házasodott meg. Az 1812 és 1816 közötti időszak terméketlenségét néhány zenetudós Beethovennek a fölött érzett depressziójának tulajdonítja, hogy sosem fog megházasodni.

Számos alkalommal keserves vitákat folytatott a rokonaival és másokkal (beleértve Karl unokaöccse örökbefogadásáért dúló fájdalmas harcot); gyakorta rosszul bánt más emberekkel. Egyik házból a másikba költözött, és különös szokásai voltak, mint például az, hogy mialatt megrögzötten mosott, szennyes ruhát viselt. Nemritkán anyagi nehézségei támadtak.

Zenéjében gyakran életének visszhangját vélik felfedezni, ami győzelemmel végetérő küzdelmekkel tarkított. Életének személyes problémái fölött a mesterműveinek megalkotásával arat diadalt.

Betegsége, halála

Beethoven sokat betegeskedett, kiváltképp húszas éveinek közepétől, amikoris komoly hasfájásoktól kezdett szenvedni.

1826-ban egészségi állapota drasztikusan megromlott. A következő évben bekövetkezett halálát májbetegségnek tulajdonítják, bár Beethoven halálának idejéből származó haj mintáin végzett modern kutatások azt mutatják, hogy ólommérgezés is hozzájárulhatott gyengélkedéseihez és idő előtt bekövetkezett halálához (az ólom szintje több mint 100 szorosan múlta felül a mai embereknél mért szintet). Az ólommérgezés forrásai az erősen szennyezett Duna vizébõl származó hal, illetve a borok édesítésére használt ólom keverékek lehettek. Azonban az valószínűtlen, hogy ólommérgezés okozta volna süketségét, amit számos kutató szerint valamilyen immunrendszeri rendellenesség okozhatott, mint például a systemic lupus erythematosus. A haj elemzése nem mutatta ki higany jelenlétét, ami megerősíti azt a nézetet, mely szerint Beethoven nem szenvedett vérbajban (ezt ekkoriban ugyanis higany készítményekkel kezelték). A bódítószerekre utaló jel hiánya arra enged következtetni, hogy Beethoven kerülte az ópium tartalmú fájdalomcsillapítók használatát.

Beethoven halálának napjáig dolgozott zenéjén.

Zenei stílus és újítások

Beethovenre mint a zenei klasszicizmus és romantika átmeneti alakjára tekintünk. Ami a zenei formát illeti, a Haydntól illetve Mozarttól örökölt szonátaformára és motívikus fejlesztésre épített, de nagymértékben kibővítette őket, azáltal hogy hosszabb és nagyratörőbb tételeket komponált. Középső korszakának művei a hősiesség kifejezése miatt, míg késői darabjai az intellektuális mélységüknek köszönhetően népszerűek.

Személyes meggyőződések és zenei hatásuk

Beethoven sokat merített felvilágosodás és az Európában egyre növekvő romantika eszméiből. Kezdetben a harmadik szimfóniát, az Eroica-t ( a „hősi” olasz megfelelője ) Napóleonnak ajánlotta, abban a meggyőződésében, hogy a tábornok fenntartja majd a Francia Forradalom demokratikus és köztársasági eszméit, de amint Napóleon császári törekvései világossá váltak, 1804-ben kitépte a címet tartalmazó lapot, melyen az ajánlás volt, és a szimfónia új nevet kapott: "Sinfonia Eroica, composta per festeggiare il Sovvenire di un grand Uomo", vagyis „Heroikus szimfónia, egy nagyszerű ember emlékére”. A kilencedik szimfónia negyedik tételének sajátossága a Schiller An die Freude(„Örömóda”) című ódájának kórus változata/átirata, amely egy bizakodó himnusz az emberi testvériség mellett.

A tudósok vitáznak Beethoven vallási meggyőződésén, illetve azon hogy ez milyen szerepet játszott a munkájában.

A romantikus Beethoven?

Folyamatos vita tárgyát képezi, hogy vajon Beethoven klasszicista vagy romantikus zeneszerző volt-e. Mivel a romantika szó, illetve a romantika korszak meghatározása tudományról-tudományra változik, Beethoven hovatartozását összefüggésében kell vizsgálni.

Ha a romantikus mozgalmat esztétikai korszaknak tekintjük úgy az irodalomban, mint általában a művészetekben, akkor Beethoven pontosan az első felének derekán foglal helyet olyan irodalmi romantikusok között, mint Goethe és Schiller (akiknek a szövegeiből ő is és az egyértelműen romantikus Franz Schubert merített dalaihoz) német illetve Percy Shelley angol költők. Olyan kortársak, mint pl. Spohr és E.T.A. Hoffman szintén romantikusnak nevezték. Gyakran őt tartják az első Dal Ciklus komponistájának, nagy hatással volt rá a népi kifejezésmód, ez jól látszik például Robert Burns munkáinak felhasználásában. Egy tucat ilyen verset (és népdalt) zenésített meg énekhangra, zongorára, hegedűre.

Másrészről viszont, ha a zenetudomány alapján vizsgálódunk, amely szerint a romantikus zene későbbre tehető, a kérdés még inkább vitatott. Néhány tudós szerint Beethoven nem romantikus, hovatartozása rejtély; mások szerint átmeneti alak, vagy a romantika közvetlen előfutára, a romantika „feltalálója”; megint mások számára ő a prototípusa, vagy talán inkább őstípusa a regébe illő, hősies zsenialitással és egyéniséggel megáldott romantikus zeneszerzőnek. A tudomány számtalanszor elmozdította a romantika határát jelölő jelzőbólyát, és ez továbbra is heves vita tárgya, köszönhetően Beethoven nagyhatású munkásságának. Azoknak, akiknek a felvilágosodás az újszerűség alapját jelenti, Beethoven egyértelműen klasszicista, míg azok, akik a romantikus érzékenységre, mint a későbbi művészeti korokra (beleértve napjainkat is) nyíló ajtó kulcsára tekintenek, bizonyosan romantikus. E két szélsőséges nézet között természetesen számtalan árnyalat van.

Beethoven zenéjét is meghallgatva, egy másik tudományos elemzés is lehetséges: egyértelmű fejlődés figyelhető meg későbbi munkáiban a korai darabokhoz képest. A fiatal Beethoven igyekszik hozzáidomulni a kortársak művészeti stílusához: olyan zenét próbál szerezni, ami a korabeli társadalom számára elfogadható. Későbbi felfogásában már nincs tekintettel a művészeti normákra, így például egy szimfóniájában kórust szerepeltet, holott addig a szimfónia pusztán hangszeres műfaj volt. Ez alapján a kérdés tehát nem az, hogy Beethoven vajon klasszicista, vagy romantikus művész volt-e, hanem hogy hol van az a pont, ahol az erősen klasszicista Beethoven erősen romantikussá lett? A legtöbb zenetudós egyetért abban, hogy ez a pont valahol az 1808-as közös hangversenyen előadott 5. és 6. szimfóniák között rejlik. Az ötödik szimfóniájában addig soha nem hallható módon egy rövid, dübörgő téma vonul végig, a hatodik pedig első példája a "programzeneként" komponált szimfóniának (ami a romantikában általánosnak számított), sőt mi több, ez megtörte a szimfóniák hagyományos, négy tételből álló rendjét is. Ezután ugyan még megírta a nagyon „klasszikusnak számító” 8. szimfóniáját, és még néhány az angol közönségnek szánt kamarazenét is, azonban a XIX.század első évtizedének végére Beethovennek már kétségkívül a romantikus vonása domborodik ki jobban.

Ezzel szemben Carl Dahlhaus amellett érvel, hogy Beethoven stílusa a romantikán túl helyezi őt, egy olyan helyre, ahol teljesen elválik a kortársai zenéjétől. Dahlhaus rámutat arra, hogy Beethoven romantikus megítélése nagyrészt a korai periódusának műveiből származik, ilyen a 3. szimfónia és az 5. szimfónia. Ugyanakkor Beethovennek a középső korszakának második feléből származó, 74 és 97 közötti opusz számmal jelölt művei gyakorolták a legnagyobb hatást a romantikus zeneszerzőkre. Dahlhaus szerint romantikus zene hagyománya lényegében megegyezik a Schuberti muzsika hagyományával, Schubertre pedig Beethoven fentebb említett művei hatottak. A késői korszakára pedig annyira egyénivé vált Beethoven, hogy többé már nem tekinthető ugyanazon műfaj képviselőjének, mint kortársai.

Művei

Szimfóniák

Versenyművek

Színpadi művek

Egyházi művek

Zongoraművek

zongoraszonáták
  • Opus 2, no. 1: Zongoraszonáta No. 1 in F-dúr (1795)
  • Opus 2, no. 2: Zongoraszonáta No. 2 in A-dúr (1795)
  • Opus 2, no. 3: Zongoraszonáta No. 3 in C-dúr (1795)
  • Opus 7: Zongoraszonáta No. 4 in Esz-dúr (1797)
  • Opus 10, no. 1: Zongoraszonáta No. 5 in c-moll (1798)
  • Opus 10, no. 2: Zongoraszonáta No. 6 in F-dúr (1798)
  • Opus 10, no. 3: Zongoraszonáta No. 7 in D-dúr (1798)
  • Opus 13: Zongoraszonáta No. 8 in c-moll „Pathetique” (1798)
  • Opus 14, no. 1: Zongoraszonáta No. 9 in E-dúr (1798)
  • Opus 14, no. 2: Zongoraszonáta No. 10 in G-dúr (1798)
  • Opus 22: Zongoraszonáta No. 11 in B-dúr (1800)
  • Opus 26: Zongoraszonáta No. 12 in Asz-dúr „Gyászinduló” (1801)
  • Opus 27, no. 1: Zongoraszonáta No. 13 in Esz-dúr (1801)
  • Opus 27, no. 2: Zongoraszonáta No. 14 in cisz-moll „Sonata quasi una fantasia” („Holdfény”) (1801)
  • Opus 28: Zongoraszonáta No. 15 in D-dúr „Pastoral” (1801)
  • Opus 31, no. 1: Zongoraszonáta No. 16 in G-dúr (1802)
  • Opus 31, no. 2: Zongoraszonáta No. 17 in d-moll „Vihar” (1802)
  • Opus 31, no. 3: Zongoraszonáta No. 18 in Esz-dúr „Vadászat” (1802)
  • Opus 49, no. 1: Zongoraszonáta No. 19 in g-moll (1796)
  • Opus 49, no. 2: Zongoraszonáta No. 20 in G-dúr (1796)
  • Opus 53: Zongoraszonáta No. 21 in C-dúr „Waldstein” (1803)
  • Opus 54: Zongoraszonáta No. 22 in F-dúr (1804)
  • Opus 57: Zongoraszonáta No. 23 in f-moll „Appassionata” (1804)
  • Opus 78: Zongoraszonáta No. 24 in Fisz-dúr (1809)
  • Opus 79: Zongoraszonáta No. 25 in G-dúr (1809)
  • Opus 81a: Zongoraszonáta No. 26 in Esz-dúr „Les adieux/Lebewohl” (1810)
  • Opus 90: Zongoraszonáta No. 27 in e-moll (1814)
  • Opus 101: Zongoraszonáta No. 28 in A-dúr (1816)
  • Opus 106: Zongoraszonáta No. 29 in B-dúr „Hammerklavier” (1819)
  • Opus 109: Zongoraszonáta No. 30 in E-dúr (1820)
  • Opus 110: Zongoraszonáta No. 31 in Asz-dúr (1821)
  • Opus 111: Zongoraszonáta No. 32 in c-moll (1822)

variációk

bagatellek

Kamaraművek

16 vonósnégyes
  • Korai vonósnégyesek:
    • Opus 18: 6 vonósnégyes
      • No. 1. F dur (1799)
      • No. 2. G dur (1800)
      • No. 3. D dur (1798)
      • No. 4. C moll (1801)
      • No. 5. A dur (1801)
      • No. 6. B dur]] (1801)
  • Középső korszak:
    • Opus 59: három "Rasumovsky" vonósnégyes (1806)
      • No. 7. in F dur]]
      • No. 8. in E minor]]
      • No. 9. in C major]]
    • Két vonósnégyes
      • Opus 74: No. 10. Esz dur "Hárfa" (1809)
      • Opus 95: No. 11. F moll "Serioso" (1810)
  • Késői vonósnégyesek Nos. 12 - 16 vonósnégyes és Nagy fúga, Opus 127, 130 - 135
    • Opus 127: No. 12. Esz dur (1825)
    • Opus 130: No. 13. B dur (1825)
    • Opus 131: No. 14. Cisz moll (1826)
    • Opus 132: No. 15. A moll (1825)
    • Opus 133: Nagy fúga B dúr (1824)
    • Opus 135: No. 16 F dur]] (1826)

Zongoratriók

  • Nr. 1 in Esz-dur Op. 1 Nr. 1
  • Nr. 2 in G-Dur Op. 1 Nr. 2
  • Nr. 3 in C-Moll Op. 1 Nr. 3
  • Nr. 4 in B-Dur Op. 11
  • Nr. 5 in D-Dur op. 70 Nr. 1
  • Nr. 6 in Es-Dur Op. 70 Nr. 2
  • Nr. 7 in B-Dur Op. 97

10 szonáta hegedűre és zongorára

  • Nr. 1 D-Dur op. 12 Nr. 1
  • Nr. 2 A-Dur op. 12 Nr. 2
  • Nr. 3 Esz-Dur op. 12 Nr. 3
  • Nr. 4 a-Moll op. 23
  • Nr. 5 „Tavaszi szonáta“ F-Dur op. 24, (1801)
  • Nr. 6 A-Dur op. 30 Nr. 1
  • Nr. 7 c-Moll op. 30 Nr. 2
  • Nr. 8 G-Dur op. 30 Nr. 3
  • Nr. 9 „Kreutzer szonáta“ A-Dur op.47, (1803)
  • Nr. 10 G-Dur op. 96

5 Szonáta gordonkára és zongorára

  • Nr. 1 in F-Dur, Op. 5 Nr. 1
  • Nr. 2 in G-Moll, Op. 5 Nr. 2
  • Nr. 3 in A-Dur, Op. 69
  • Nr. 4 in C-Dur, Op. 102 Nr. 1
  • Nr. 5 in D-Moll, Op. 102 Nr. 2

Dalok

Külső hivatkozások

Német zeneszerzők

Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven لودفيج فان بيتهوفن Ludwig van Beethoven Лудвиг ван Бетховен লুড‌উইগ ভ্যান বেইটোভেন Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Λούντβιχ βαν Μπετόβεν Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven بتهوون Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven לודוויג ואן בטהובן Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven ルートヴィヒ・ヴァン・ベートーヴェン Ludwig van Beethoven ბეთჰოვენი, ლუდვიგ ვან 루트비히 판 베토벤 Ludovicus van Beethoven Ludwig van Beethoven Liudvikas van Bethovenas Ludvigs van Bēthovens Лудвиг ван Бетовен Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Бетховен, Людвиг ван Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludvig Van Betoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Лудвиг ван Бетовен Ludwig van Beethoven ลุดวิก ฟาน เบโทเฟน Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven Бетховен Людвіґ ван Ludwig van Beethoven Ludwig van Beethoven 贝多芬

 

This article is licensed under the GNU Free Documentation License. It uses material from the "Ludwig van Beethoven".

Home Page • arts • business • computers • games • health • hospitals • home • kids & teens • news • physicians • recreation• reference • regional • science • shopping • society • sports • world