Litvánia

1918. február 16-án Litvánia ismét kinyilvánította (korlátozott területen) a függetlenségét. Területi vitái voltak Lengyelországgal (a Vilnius régió és a Suvalkai régió miatt), Németországgal (a Klaipėda régió kapcsán), valamint a későbbi Szovjetunióval. A két világháború között Litvánia alkotmányos fővárosa Vilnius volt, habár a város lengyel fennhatóság alatt volt. Abban az időben a litván kormányzat az ideiglenes fővárosban, Kaunasban székelt.

1940-ben, a Molotov-Ribbentrop paktum értelmében a Szovjetunió magához csatolta Litvániát. Később német megszállás alá került, amelynek során a litván zsidók 90%-át kivégezték. Ez volt a Holocaust egyik legnagyobb halálozási aránya. Végül Litvánia 1945-ben ismét a Szovjetunió része lett.

Ötven éves kommunizmus után Litvánia a kommunistaellenes és függetlenségi mozgalom, a Sajudis vezetésével 1990. március 11-én kikiáltotta függetlenségét az első volt szovjet tagállamként. A szovjet hadsereg 1991. augusztusáig sikertelenül próbálta ezt megakadályozni. 1991. januárjában a vilniusi TV-toronynál kialakult összecsapásban a szovjet ejtőernyősök vissza akarták foglalni a TV tornyot, s 14 litván nemzetiségű polgárt lőttek le. Az utolsó szovjet katona 1993. augusztus 31-én hagyta el az országot, korábban mint az NDK-t.

1991. február 4-én Izland volt az első ország, amely elismerte Litvánia függetlenségét, és Svédország először nyilvánította konzulátusát nagykövetséggé. Az Amerikai Egyesült Államok nem „reagált”, mivel soha nem ismerte el Litvánia és a két másik balti állam a szovjet megszállását.

Litvánia 1991. szeptember 17-én lépett be az ENSZ-be. 2001. május 31-én a Világkereskedelmi Szervezet 141. tagjává vált. 1988. óta egyre szorosabb kapcsolatban van a nyugati világgal, így 1994. január 4-én az első balti állam, amely jelöltette magát a NATO-ba. 2002. november 21-én elkezdődtek a csatlakozási tárgyalások a NATO és Litvánia között. 2004. március 29-én a NATO teljes jogú tagjává vált. 1998. február 1-én az Európai Unió társult tagja lett, aláírva 2003. április 16-án a csatlakozási szerződést. A litvánok 91%-a egy 2003. május 11-én megtartott népszavazáson támogatta a csatlakozást, és az ország 2004. május 1-én tagja lett az EU-nak.

Államszervezet

Litvánia államfője a köztársasági elnök, akit közvetlenül választanak meg négy éves időtartamra. Az elnök felügyeli kül- és biztonság politikát. A parlament jóváhagyásával kinevezi többek közt a miniszterelnököt és az alkotmánybíróság (Konstitucinis Teismas) tagjait.

A litván parlamentnek (Seismas) 141 tagja van, akiket 4 évre választanak meg. Egy politikai párt jelöltje legalább 5 %-os támogatottsággal juthat be a parlamentbe.

Közigazgatás

Litvánia tíz megyéből áll (apskritys - megye, apskritis - megyék). Minden megye neve megegyezik a megyeszékhely nevével. A megyék 56 közigazgatási egységre vannak felosztva (városok és vidéki körzetek). Ezt a közigazgatási felosztást 1994-ben hozták létre.

Földrajz

Litvánia a legnagyobb és legnépesebb balti állam. Kb. 100 km hosszú partvonallal rendelkezik, amelyből csak 38 km-nek van közvetlen kijárata a Balti-tengerre. Az egyik nagy tengeri kikötő, Klaipėda a Kur-öböl (Kuršių marios) keskeny bejáratánál van, amely egy Königsbergtől délre kezdődő sekény lagúna. A fő folyó, a Nemunas és néhány mellékfolyója hajózható.

Az ország legmagasabb pontja 292 méteres. A terület 30%-át tavak, mocsarak és erdőségek borítják. Az éghajlat tengeri és kontinentális között változik, csapadékos, mérsékelt téllel és nyárral. Néhány tudós szerint a litván főváros, Vilnius mindössze néhány kilométerre délre van Európa földrajzi középpontjától.

Litvánia a következő történelmi és kulturális régiókból áll:

Aukštaitija - „Felföldek”
Samogitia - vagy Žemaitija, „Alföldek”
Dzukija (Dzūkija vagy Dainava).
Sudovia (Sūduva vagy Suvalkija).

Továbbá:

Mažoji Lietuva - „Porosz Litvánia” (Prūsų Lietuva, azaz Königsberg környéke), amely jelenleg orosz fennhatóság alatt van.

Gazdaság

2003-ban, az EU-csatlakozás előtt Litvániának volt a legnagyobb gazdasági növekedése az összes tag- és tagjelölt ország között, elérve a 8.8 %-ot a harmadik negyedévben. 2004-ben a GDP növekedése 6.6 % volt, amely hatásos gazdasági fejlesztést tükrözött. 1998-ig Litvánia rendelkezett a legagyobb oroszországi kereskedelemmel a balti államok küzül. Az 1998-as orosz gazdasági váltság miatt az ország főleg a nyugat irányába fordult.

Litvánia a Világkereskedelmi Szervezet tagjává vált és 2004. május 1-én belépett az Európai Unióba. Hivatalos adatok szerint a belépés 2004-ban 10.6 %-ra csökkentette a korábbi nagy munkanélküliséget, mások azonban azt állítják, hogy ez a nagy elvándorlásnak köszönhető. Litvánia nagyjából befejezte a nagy állami létesítmények privatizálását. A nemzeti pénznem, a litas 2002. február 2-től az euróhoz van rögzítve EUR 1.00 = LTL 3.4528 árfolyamon. Várhatóan 2006-ban vezetik be az eurót, az új tagállamokban elsőként.

Annak ellenére, hogy a litván gazdaság kétségtelenül növekedik, sok ember még mindig szegénységben él és a helyzet látszólag nem javul. Egy 2005. júniusában közzétett amerikai jelentés szerint a $107.5 havi minimálbér 1998. júniusa óta változatlan, amely jóval a szegénységi küszöb alatt van. Az átlagfizetés $336.8 havonta ^*.

Népesség

Az ország népességének 83.5 %-a litván, amelyek a litván nyelvet beszélik. Ez a hivatalos nyelv. Néhány nagyobb kisebbség is jelen van: lengyel (7 %), orosz (5 %) és belarusz (1.5 %).

A lengyelek alkotják a legnagyobb kisebbséget, főleg Litvánia dél-keleti részében (Nyugat-Vilnius régió). Az orosz a második legnépesebb kisebbség, akik többséget alkotnak Visaginasban, de jelen vannak még Vilniusban és Klaipėdában is.

Kultúra

Kapcsolódó szócikkek

Litván Szovjet Szocialista Köztársaság

Külső hivatkozások

Fényképek Vilniusról, Kaunasról, Klaipėdaról, Šiauliairól, stb.