Ilya Efimovich Repin (1844-1930) - Portrait of Leo Tolstoy (1887).jpg gróf Lev Nyikolajevics Tolsztoj, (Лев Николаевич Толстой) (1828. szeptember 9.-1910. november 20.), orosz író, pacifista, keresztény anarchista, vegetariánus, gondolkodó és a Tolsztoj-család befolyásos tagja.

Minden idők egyik legnagyobb regényírójának tekintik, a Háború és béke, valamint az Anna Karenina c. művei miatt, melyek középpontjában az orosz élet realista ábrázolása áll. Erkölcsbölcselőként az erőszakmentes ellenállás gondolatáért jelentős, mely a XX. század olyan jelentős alakjait befolyásolta, mint Mahatma Gandhit és Martin Luther Kinget.

Élete

Tolsztoj régi orosz nemesi családból származott. Miután kilencévesen árván maradt, édesapjának nővére nevelte. 1844-ben beiratkozott a kazanyi egyetemre keleti nyelveket tanulni, majd átváltott a jogtudományra. 1847-ben abbahagyta tanulmányait, hogy megpróbálja földreformmal javítani a családhoz tartozó 350 jobbágy helyzetét.

1851-től egy tüzéralakulatnál szolgálta a Kaukázusban. A kírmi háború kitörése után 1854-ben átélte Szevasztopol ostromát. A háborút ábárzoló realista művei (1855: Szevasztopoli történetek) koránismertté tették.

1857-ben illetve 1860-61-ben tanulmányi céllal nyugat-európai utazásra indult: művészeket ((Charles Dickens, Iván Szergejewics Turgenyev) és padagógusokat (Friedrich Fröbel, Adolf Diesterweg) látogatott meg. Visszatérése után falusi iskolákat alapított Rousseau eszményei alapján. 1855-től felváltva élt Jasznaja Poljana-ban, a családi birtokon, illetve Moszkvában és Szentpéterváron.

1862-ben feleségül vette a tizennyolc éves, német származású Szofja Andrejevna Berszet, akitől az évek során 13 gyermeke született.

1881-től nagyon intenzíven a vallásos kérdések felé fordult. Az evengéliumokat újból oroszra fordította. A legfontosabbnak a felebaráti szeretetet tartotta, illetve azt a tanítást, hogy a gonosszal szemben sem szabad erőszakosnak lenni.

1882-től rendőri megfigyelés alatt állt. A hitről szóló írásait betiltották, és azt terjesztették róla, hogy megháborodott. A Feltámadás című regényének a megjelenése oda vezetett, hogy 1901 februárjában kiközösítették.

A nézetei miatt egyre több nézeteltérése volt feleségével. Egy 1908-as házkutatás után, amikor az összes fellelhető kéziratot elkobozták, a családi viszályok tovább kiéleződtek. Mivel a felesége nem akart a szegények javára lemondani a közös vagyonról, Lev Tolsztoj orvosa és legkisebb lánya társaságában elhagyta otthonát. Útközben az asztapovói vasútállomáson tüdőgyulladásban halt meg.

Főbb művei

• Gyermekkor (1852)
• Kamaszkor (1854)
• Szevasztopoli történetek (1855/56)
• Három halott (1859)
• Polikuska (1861)
• Kozákok (1863)
• Háború és béke (1868)
• Anna Karenina (1877)
• Ivan Iljics halála (1886)
• A sötétség hatalma (1886)
• A Kreutzer-szonáta (1889)
• Feltámadás (1899)

Forrás

• Világirodalmi Lexikon (Akadémiai Kiadó, Budapest)
• Világirodalmi Kisenciklopédia (Akadémiai Kiadó, Budapest)

Külső hivatkozások

• Tolsztoj a literatura.hu-n
• Lapgyüjtemény Tolsztojról

Orosz költők, írók | Drámaírók

Leo Tolstoy ليو تولستوي Леў Талстой Лев Толстой Lev Nikolajevič Tolstoj Толстой Лев Николаевич Lev Tolstoj Lew Nikolajewitsch Tolstoi Lev Tolstoj León Tolstói Lev Tolstoi Leo Tolstoi Léon Tolstoï לב טולסטוי Lav Tolstoj Leo Tolstoy Lev Tolstoy Lev Nikolaevič Tolstoj レフ・トルストイ 레프 톨스토이 Leo Tolstoj Leo Tolstoj Толстой, Николайы фырт Лев Lew Tołstoj Liev Tolstói Толстой, Лев Николаевич Leo Tolstoy Lev Nikolajevič Tolstoj Lev Nikolajevič Tolstoj Лав Николајевич Толстој Lev Tolstoj Lev Tolstoy Толстой Лев Миколайович 列夫·托爾斯泰