| Flag of the People's Republic of China.svg | China guohui.png |
| (Kína zászlaja) | (Kína címere) |
CNY)
cn
86
A két állam, két különböző fejlődést mutatott a 20. század végén. Az élet rengeteg terén eltérő szokások alakultak ki. Míg a szárazföldön Mao Ce-tung által 1956 és 1958 között folyamatosan bevezetett egyszerűsített kínai írásmódot használják, Tajvanban még mindig a tradícionális írásjelekkel írnak.
Kína a világ legősibb folyamatos civilizációja, amely már mint az ókorban önálló kulturális egységet alkotott, és igen fejlettnek számított. Számos, Európában csak jóval később megismert találmány (nyomtatás, puskapor, porcelán, selyem) már az ókorban ismert volt Kínában. Az egységes birodalom (i. e. 221-es) megalakulása óta lényegében egységben, a különböző dinasztiák vezetésével és a többi kultúrától elzárva fejlődött egészen a 19. századig, amikor is az angolok félgyarmati sorba taszították. Egészen a 20. század közepéig a különböző nagy- és középhatalmaknak kiszolgáltatva, közben egy rendszerváltást átélve, 1949-ben a szárazföldön ismét beköszönt az egység, megalakul a még jelenleg is fennálló Kínai Népköztársaság, a demokraták kiszorulnak Tajvan szigetére.
Jelenleg Kína a világ harmadik katonai, hatodik gazdasági potenciálja, a világ legnépesebb állama (1,3 milliárd lakossal), ám a jelenleg működő népességszabályozási program miatt hamarosan meg kell válnia ettől a rangjától. Mindazonáltal, meg kell említeni, hogy a világ különböző területein (elsősorban Délkelet-Ázsiában és a fejlett nyugati államokban) jelentős kínai etnikum él.
A Kínai Népköztársaság pártállam.
A „Kína” szó valószínűleg német közvetítéssel az angol nyelvből származik. Az angol China és Sino- szó valószínűleg a Csin (秦, qín) dinasztia nevéből származtatható, bár egyes elképzelések szerint a tea (茶, csá), illetve a selyem (丝, szi) szóban keresendő a szó eredete.
Ami a kínai nyelvű Csungkuo (Kína, 中国) szót illeti, ez magyarul annyit tesz, mint Középső birodalom vagy Középső királyság. Azonban a jelentéstartalma a szónak folyamatosan változott a korai időszakokban Kína a Sárga folyó (Huangho, 黄河) körüli fejlett királyságokat, később egészen a Jangce (长江) vidékéig tartó területeket, míg a Tang-dinasztia alatt az úgynevezett barbár (nem kínai) rendszert is így nevezték.
Kína az egyik legősibb civilizáció. A Sárga folyó évenkénti áradásai során lerakott termékeny hordalékon már az i. e. 6. évezredben kialakult a földművelő életmód.
A mondabeli első kínai császár Huang-ti, i. e. 2100-ban megalapítja az első kínai államot a mai Peking környékén, majd megkezdődik a többi kínai királyság kialakulása is.
I. e. 221-re teszik, hogy a Csin állam Cseng vezetésével legyőzi a többi tizenegy nagy fejedelemséget, és létrejön az egységes kínai állam. A létrejött császárság etnikumok szempontjából igen változatos, azonban a legtöbb irányból védett, keletről a tenger, délről az áthatolhatatlan erdőségek, nyugatról a hegyek védik. Mindössze északról sebezhető a vidék. A nomád népek támadásait kivédendő épült meg az i. e. 5-1. évszázad között a Kínai Nagy Fal erődrendszer, melynek egységesítése Cseng császár érdeme.
A Csin-dinasztia, majd az azt követő Han- és 2. Csin-dinasztia uralkodása során Kína óriási fejlődésen megy keresztül. Azonban a virágzásnak a hunok i. sz. 316-os hódítása vet véget, amely következtében Kína 589-ig sok részre szakadva marad. Az 589-ben, a Szuj-dinasztia által egyesített Kína, később a Tang-dinasztia vezetésével 875-ig ismét egységes, amikor is sok fejedelemségre esik szét, eljön az „öt dinasztia kora”, amely 960-ig tart. A Szung-dinasztia vezetése alatt Kína újraegyesül, amíg 1127-es dzsürcsi hódítás, majd az 1279-es mongol betörés után véget ér a kínai uralkodók kora. 1279-ben Kubiláj mongol vezér lesz a kínai császár, megalapítja a Jüan-dinasztiát, amely helyébe 1368-ban a Ming-dinasztia lép. Végül, 1644 és 1911 között a mandzsu Csing-dinasztia uralkodik. Ez a dinasztia húzza meg Kína jelenlegi határait, amint elfoglalja Tajvant és Tibetet, valamint megegyezik Kína északi határáról Oroszországgal. A terjeszkedés a 18. század végéig tart, amikor is meghal Csien-lung császár és megindul Kína bomlása.
Az 1842-es, majd 1856-60-as ópiumháborúk során Kína lényegében angol függőségbe kerül. Közben az elnyomott tömegek egyre növelik erejüket, az 1901-ben levert boxerlázadás után, 1911-ben polgári demokratikus forradalom dönti meg a császárságot, köztársaság alakul. Azonban hamar káosz keletkezik az országban, ahol nem ritka az intervenció (elsősorban Japán és Anglia részéről. A közben megalakuló népi egységfront 1925-ben polgárháborúba kezd, amely 1949-ig különböző okok és elvek mentén folyamatosan tart. Ekkor a kommunisták a szárazföldről kiszorítják a Kuomintang (Nemzeti Párt) pártot Tajvan szigetére, létrejön a Mao Ce-tung vezette Kínai Népköztársaság, és 1950-ben Tajvanon a Kínai Köztársaság. 1958-ban Mao Ce-tung meghirdeti a sztálinista politikát átvevő „Nagy ugrást”, amely az 1966-69-es kulturális forradalomban teljesedik ki.
A 70-es évektől kezdve Kína folyamatosan bontja le merev, diktatórikus rendszerét, és halad a kapitalista gazdaságpolitika felé, miközben a kommunizmus végig rendszeren marad, így a demokráciát követelő 1989-es diáklázadást is vérbe fojtja a karhatalom.
Részletesen: Kína gazdasága
1978-tól kezdve a Kínai Kommunista Párt folyamatos lépéseket tett a tervgazdaság piacgazdasággá alakításáért. A mezőgazdaságban felhagytak a korábbi erőszakos kollektivizálással, helyette áttértek az állami gazdaságokra. A szolgáltatásban és a könnyűiparban megjelenhetett a magánszféra, amely az ország meghatározott területein egyben külföldi vállalkozók odatelepülését is jelentette. A párt befolyását a gazdaság minden terén csökkentették, a helyi hatóságok, illetve a vállalatok vezetősége kapta kézbe az irányítást. Így Kínában létrejött a szocialista piacgazdaság.
Ez a gazdaságpolitika meghozta a gyümölcsét: 20 év alatt megnégyszereződött az ország GDP-je. Kína jelenleg a világ hatodik gazdasági potenciálja, amelyet elsősorban nagy lakosságának köszönhet (1,3 milliárd fő), miközben még mindig csak kb. 1100 $ jut egy kínai lakosra. A Kína gazdaság minden évben jelentősen gyarapszik, évente 8 - 10 %-kal nő a GDP, amely ha folyamatos marad, Kína hamar jelentős gazdasági térséggé nőhet óriási piaccal.
Részletesen: A Kínai Népköztársaság államszervezete.
Részletesen: Kína földrajza
Kína legnagyobb (mintegy háromnegyed része) magashegység. Csak keleten, a tengerpartok közelében, a nagy folyók alsó szakasza mentén vannak hatalmas, termékeny alföldek.
Legnagyobb folyók: Jangce (长江), Sárga folyó (Huangho, 黄河), Hszi, Amur, Szungari, Brahmaputra, Tarim, Jalong Csiang, Jalu Csiang, Indus, Mekong.
Legnagyobb tavak: Tungting-tó, Kuku-nór, Hanka-tó, Pojangi-tó, Lop-nór, Tai-tó, Nam-tó, Siling-tó, Hongcei-tó, Hulun-tó
Legmagasabb pontja: Mount Everest (8 848 m)
Legalacsonyabb pontja: Turfáni-mélyedés (-154 m)
Éghajlat: Az ország déli területein az uralkodó éghajlat a szubtrópusi monszun. Az északi, tengerhez közeli vidékeken a nedves kontinentális, beljebb száraz kontinentális, illetve Belső-Mongólia egyes vidékein a mérsékeltövi sivatag éghajlat jellemző. A magashegységekben és Tibetben hegyvidéki éghajlat van.
Kína 23 tartományból (省) (Tajvant (台灣, taíwān) is számítva), 5 autonóm tartományból (自治区), 4 önálló közigazgatási egységből (直辖市) és 2 különleges státusú területből (特别行政区) áll.
- | Tartományok |
Kína lakosságának 95%-a kínai, azonban ez a népcsoport nem egységes, jelenleg a Kínai Népköztársaságban 56 népcsoportot tartanak számon. Mindközül a legjelentősebb a Han népcsoport, amely Kína lakosságának mintegy 60%-át adja. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rengeteg népcsoportot ide soroltak be, és erőszakosan kínaizáltak.
Az országban a hivatalos nyelv a mandarin, de további nyelvjárások is jellemzőek az országban (ezek közül a legismertebb a kantoni.
Bővebben: Kínai nyelv
Részletesen: Kína művészete, Kínai szokások, Kínai építészet, Kínai írás, Kínai alkotók
A kínai kultúra a többi fejlett kultúrától elzárva fejlődött. Régiójában meghatározó jelleggel bír, mind Japánra, mind Koreára, mind Vietnamra komoly hatást gyakorolt.
Mindamellett, Kínában egyféle kulturális sokszínűség is jellemző. Amelyet az is jól mutat, hogy három életfilozófia: a taoizmus, a konfucizmus és a buddhizmus is elterjedt.
A kínai írás kb. 3000 éve született meg; a jellegzetes, szótagokat jelölő kínai karakterek azóta használatban vannak, igaz csak Tajvanon és Japánban. A Kínai Népköztársaságban 1956-58-ban bevezetett egyszerűsített kínai írásmód a hivatalos.
Az írás mindig is fontos szerepet játszott a kínai kultúrában. Nemcsak a különböző filozófiai és tudományos munkában, de a közigazgatásban is használatos volt. A hivatalnoki réteg kiválasztása is írásos versenyek alapján lehetett, illetve a kalligráfia és kínai szépirodalom is mindig virágzó művészeti ág volt.
Kínában az építészet is meghatározó művészetág. Ebben a művészetágban a legszebb alkotások a pagodák. A kínai festészet is rendkívül jellegzetes, az európaitól erősen eltér, a 19. században a kuriózumokat kereső Európában hamar meghonosodott.
Az előbbiek mellett a kínai zene is egyedülálló. Hangskálája eltér az európai nyolcfokútól, helyette pentaton skálája van, mivel egy oktávban csak öt hang található. Jellegzetes kínai hangszerek: cseng, hsziao és az erhu.
A kínai matematika, amely az ókori görögökével összemérhető, elsősorban az építészetet és a földrajztudományt szolgálta. Mindenképp szólni kell a kínai csillagászatról, illetve csillagjóslásról, amely a mai napig nagy becsben tartott kínai horoszkóp alapjául szolgált.
Egy másik fontos kínai tudomány a kínai orvoslás. A kínai akupunktúra, illetve további természetgyógyászati módszerek jelenleg a nyugati országokban is egyre népszerűbbé válnak.
Továbbá jelentős kínai eredmények születtek a kémia és a biológia területén is.
Kína rengeteg találmánnyal rendelkezett, amely Európában csak jóval később honosodott meg.
- | Dátum | Magyar név | Kínai név | Megjegyzések | - | Január 1. | Újév | 元旦 Jüan tan | - | Első holdhónap első napja | Tavaszünnep (Kínai Újév) | 春节 Csun csie | Kínai naptár alapján | - | Május 1. | Munka ünnepe | 劳动节 Laotung csie | - | Május 4. | Az ifjúság ünnepe | 青年节 Csingnien csie | Emlékezés az 1919-es diákmegmozdulásra | - | Július 1. | A Kínai Kommunista Párt alapítása | 建党节 Csientang csie | Az 1921-es első nemzetgyűlés napja | - | Augusztus 1. | Fegyverek napja | 建军节 Csiencsun csie | Nancsangi felkelés (南昌起义) 1927-ben | - | Október 1. | Nemzeti ünnep | 国庆节 Kuocsing csie | 1949: Kínai Népköztársaság alapítása |
|---|
- | Dátum (holdhónapban) | Magyar név | Kínai elnevezés | Megjegyzések | - | 1. hó 15. | Lámpások napja | 元宵节 | - | április eleje | Csingming, A tiszta fény | 清明节 Csingming csie | Közel 15 nappal a tavaszi nap-éj egyenlőség után | Kínai halottak napja
- | 5. hó 5. | A sárkányok ünnepe | 端午节 | - | 7. hó 15. | Az éhes szörnyek ünnepe | 中元节 Csungjüan csie | - | 8. hó 15. | A hold ünnepe | 中秋节 Csungcsiu csie | Nyárünnep | - | 9. hó 9. | A „két új” ünnepe | 重阳节 |
|---|
People's Republic of China | صين | Китай | চীন | ᏥᎾ | Čína | Tsieina | Kina | Portal China | Hiina | %C4%88inio | China | Txina | Kiina | Chine | סין | चीन | Chin | China | China | Chinia | Kína | Cina | 中国 | ფაიფური | 중국 | China | China | Kina | Chiny | China | Китай | चीन | China | Kitajska | Kina | 中国 | Tiong-kok