Horvátország

A Horvát Köztársaság közép- és délkelet-európai ország, Magyarország déli szomszédja. A két ország több mint 800 éves közös történelemre tekint vissza, lévén hogy 1102 és 1918 között perszonálunióban állt egymással. Nyugatról Szlovénia, keletről Szerbia, valamint Bosznia és Hercegovina, délkeleten pedig egy rövid szakaszon Montenegró határolja. Délen, az Adriai-tengeren keresztül, Olaszország a szomszédja.

Története

Lásd még: Horvát bánok listája

Államalapítás

A nagy népvándorlások korát megelőzően a horvátok a Kárpát-hegység Észak-keleti lejtőin éltek. Ezt a vidéket középkori források még Fehér-Horvátország néven említik (a mai Lengyelország Dél-keleti része, Krakkó környéke). A horvátok a 7. század végén telepednek le a Balkán-félsziget nyugati részén.

Az Adriai-tenger északi partvidékéig húzódó horvát törzsek szláv nyelvet beszéltek, és a 7. század-tól kezdve fejedelemségekbe tömörültek. A kereszténység felvétele a 9. századra fejeződik be. 879-ben VIII. János pápa Dux Croatorum néven említi Branimir fejedelmet. Horvátország 925-ben lett királyság, első uralkodója Tomislav volt.

Mielőtt Tomislav fejedelem egységesítette volna Horvátországot, két horvát állam is létezett a Nyugat-Balkánon. A déli horvát állam Tengermelléki-Horvátország néven volt ismert, amelynek lakói főleg a latin nyelvű tengermelléki városok (Dalmácia) és Velence kulturális és gazdasági befolyásának voltak kitéve. Az északi horvát államot Pannón-Horvátország néven (Pannonia egykori római tartományról), vagy kontinentális Horvátországként is említik. Lakói főleg mezőgazdasággal, kézművességgel és kereskedelemmel foglalkoztak. A két vidéket (Horvátország tengermelléki és az ország kontinentális része) a mai napig meglehetősen eltérő kulturális és gazdasági sajátosságok jellemzik.

Középkor

A középkori horvát királyság fénykorát IV.Péter Krešimir uralkodása alatt (1058-1074) érte el.

Horvátország történetének első századaiban még nem volt egészen egyértelmű, hogy a horvátok Bizánc befolyása alatt maradnak-e, vagy pedig körükben is a nyugati kereszténység szilárdul meg. Horvátország nyugati jellegű kulturális és politikai orientációjára végülis a Frank Birodalom keleti terjeszkedése, a Velencei Köztársaság befolyása, és nem utolső sorban a nyolcász éves perszonálúnió Magyarországgal volt döntő hatással.

1102-től, a horvát uralkodóház kihalása után, a horvát királyi jogok és címek a magyar királyt illették meg. A tárgyalásokat a horvát nemességgel Könyves Kálmán magyar király vezette, akit végül Tengerfehérváron (Biograd na moru) horvát királlyá koronáztak. Ettől kezdve egészen a első világháború befejezéséig, Horvátország és Magyarország perszonálunióban állt egymással, azaz a két országnak egy uralkodója volt.

Az 1400-as évek közepére, a Magyar Királyság meggyengült a folyamatos török támadás következtében és a mai Bosznia-Hercegovina területét, amelynek nyugati és déli végei Horvátországnak számítottak, a törökök elfoglalták. Ezzel egyidőben Horvátország tengermelléki részén, Dalmáciában, a velenceiek érvényesítették befolyásukat.

Az eredetileg görög, majd római, később bizánci befolyás alatt álló Dubrovnik (latinul, olaszul és magyarul a 20. századig rendszerint Raguza néven említik) a magyar hatalom gyengülésével először a Velencei Köztársaság egyik legfontosabb Dél-adriai kikötőjévé vált, majd pedig független városállam lett. Függetlenségéért sokszor nagy árat kellett fizetnie a környező politikai hatalmaknak.

Mohács után

Az 1526. évi mohácsi csata után, Magyarország nyugati feléhez hasonlóan, amelyet a törökök nem tudtak elfoglalni, Horvátország is I. Habsburg Ferdinánd uralma alá kerül. Mivel a Habsburgok Magyarország törvényes királyainak is számítottak, a magyar-horvát perszonálúniónak köszönhetően, Horvátország is a Habsburg uralkodóház területeit gyarapította Magyarország keretében. A horvát államiság szempontjából aznonban jelentős visszalépést jelentett a Habsburgok uralma. Ausztria uralkodói ugyanis nem koronáztatták meg magukuat külön Horvátország királyává is, mint ahogyan azt a magyar uralkodók tették a Könyves Kálmán által köttetett perszonálúnió előírásainak megfelelően. A horvát parlament elődjét, a Sabor-t sem hívták össze (mint ahogyan a pozsonyi országgyűlés tevékenysége is jobbára szünetelt egészen a reformkorig). Amikor Horvátország Habsburg vezénylettel végülis felszabadul a török uralom alól, ez nagyjából a mai Horvátországnak felel meg, a továbbra is török befolyás alatt maradt egykori Horvátország részei pedig azóta Bosznia és Hercegovina területének számítanak.

A 18. századra Isztria, Dalmácia és Dubrovnik is a Habsburg Monarchiához tartozik, de a horvátok lakta vidékek nem alkottak egységes országot a hatalmas Habsburg birodalomon belül, hanem több politikai egységre osztották őket. Horvát-Szalvónországon kívül, Dalmácia, és az Osztrák-Tengermellék tartományhoz tartozó Isztria is külön közigazgatási területnek számított, sőt, Horvátország jelentős része, az un. Katonai Határőrvidék is gyakorlatilag önálló közigazgatási egységet képezett.

Az un. Katonai Határőrvidékre (Horvátország és Magyarország déli részei) a Habsburgok előszeretettel hívtak szerb és részben vlach fegyvereseket a még török uralom allatt álló Balkánról a Habsburg Birodalom védelmére. A Katonai Határőrvidéken élő szerbek, cserébe a Habsburgoknak tett szolgálataikért, a többi népcsoporthoz képest jelentős kiváltságjogokat élveztek, amelyekkel a Habsburg uralkodóház ruházta fel őket. Az áttelepülés a török kézen lévő Balkánról a Habsburg Monarchia területére így nyílvánvalóan csábító volt, olyannyira, hogy az egykori Katonai Határőrvidék területén a szerbek gyakorlatilag többségbe kerültek a horvátokkal, illetve a magyarokkal szemben.

A kiegyezés értelmében (1867) Horvát-Szlavónország és a Katonai-Határőrvidék politikailag újra egységes területnek számít a magyar korona részeként, de Isztria, Dalmácia, és Dubrovnik továbbra is a Monarchia osztrák részéhez tartozott. A 19. században ébredő nacionalista mozgalmak egyik legfontosabb célkitűzése Horvátország egységesítése volt.

20. század

Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlását követően, az első világháború után, Horvátország a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság része lett. Ez az államalakulat 1929-től Jugoszlávia néven ismert.

A második világháború idején, sok száz év után, Horvátország ismét független lett egy rövid időre. A horvát történelemnek erre az idészakára azonban Mussolini fasizmusa és Hitler náci birodalma vetett végzetes árnyékot, a két birodalom közvetlen szomszédságában ugyanis az Ante Pavelić Poglavnik által vezetett Független Horvát Állam a tengelyhatalmak oldalán állt, és tevékeny részt vállalt a szerbek és zsidók tömegeinek kiirtásában.

A fasizmus és a nácizmus veresége után, Horvátország a szocialista Jugoszlávia egyik föderatív köztársasága lett, amelynek első elnöke, Josip Broz Tito, részben horvát származású volt.

Legújabb fejlemények

Jugoszlávia felbomlása során Horvátország 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét, amelyet azonban majdnem öt évig tartó véres háború követett. Horvátországnak azokon a terüetein, amelyeken a Habsburg Birodalom idején Katonai Határőrvidék létezett, az egykori osztrák telepítési politika következtében, a szerbek többséget képeztek a horvátokkal szemben, és ezeken a vidékeken nem voltak hajlandóak elismerni Horvátország függetlenségét, hanem egy sajátos szerb szakadár államot hoztak létre, az un. Szerb Krajinát, amelyet azonban rajtuk kívül senki sem ismert el valódi államnak. Az 1995. évi horvát hadműveletek (Villám és Vihar) következményeként legyőzték a szeparatistákat, és a háború befejeződött, Krajina területe pedig újra Horvátországhoz tartozik. 1992 és 1995 között a horvát katonai erők Bosznia-Hercegovinában is harcoltak. Az 1995-ben fel nem szabadított területeket (Kelet-Szlavónia egyes részei és a Horvátországhoz tartozó Dél-Baranya) az ENSZ ellenőrzése alatt integrálták újra Horvátországba. Ez a folyamat 1998-ban fejeződött be, s ettől kezdve Horvátország gyakorlatilag is újra független államnak számít.

2005-ben Horvátország hivatalosan is megkezde csatlakozási tárgyalásait az Európai Unióval.

Politika

Az 1990-es alkotmány elfogadása óta Horvátországban parlamentáris demokrácia van.

Az államfő a köztársasági elnök (Predsjednik), akit 5 évre választanak. Ő a hadsereg parancsnoka, az ő hatáskörébe tartozik kijelölni a miniszterelnököt, és egy kevés befolyása van a külügyekre is.

A horvát parlament, a szábor egykamarás törvényhozó szerv 160 fővel, amelynek tagjait 4 évente népszavazással választják. Ülésszakot január 15. és július 15. között, valamint szeptember 15-től december 15-ig tartanak.

A horvát kormány (Vlada RH) vezetője a miniszterelnök, két miniszterelnök-helyettessel és 14 miniszterrel dolgozik, mindegyik saját tárcával rendelkezik.

Horvátországban háromtáblás bírósági rendszer van: Legfelsőbb Bíróság, Megyei Bíróság, és Községi Bíróság. Az alkotmánnyal kapcsolatos ügyekben az Alkotmánybíróság dönt.

Közigazgatás

Horvátország közigazgatásilag a következő húsz kerületre (županije) osztható, ezek funkciói kb. megegyeznek egy megye közigazgatási funkcióival:

Bjelovarsko-bilogorska - Bjelovar
Brodsko-posavska - Slavonski Brod
Dubrovačko-neretvanska - Dubrovnik
Istarska (Istria - olasz kisebbséggel) - Pazin (Pisino)
Karlovačka - Karlovac
Koprivničko-križevačka - Koprivnica
Krapinsko-zagorska - Krapina
Ličko-senjska - Gospić
Međimurska (Muraköz - magyar kisebbséggel) - Čakovec (Csáktornya)
Osječko-baranjska (Baranya háromszög - magyar kisebbséggel) - Osijek (Eszék)
Požeško-slavonska - Požega
Primorsko-goranska - Rijeka
Sisačko-moslavačka - Sisak
Splitsko-dalmatinska - Split
Šibensko-kninska - Šibenik
Varaždinska - Varaždin
Virovitičko-podravska - Virovitica
Vukovarsko-srijemska - Vukovar
Zadarska - Zadar
Zagrebačka - Zágráb

A főváros, Zágráb (Grad Zagreb) önálló közigazgatási egység.

Földrajz

Fekvése, határai

Horvátország Közép-, Dél- és Kelet-Európa találkozásánál fekszik. Elnyújtott hosszúkás alakja van. Öt országgal határos: Szlovénia (670 km), Magyarország (329 km), Szerbia (252 km), Bosznia-Hercegovina (932 km) és Montenegró (14 km) a szomszédai. Ha csak a szárazföldi részt tekintjük a szigetek nélkül, az ország akkor is két részből áll, Bosznia-Hercegovina közé ékelődött a partvonalon Neum közelében.

Tájegységek

A táj az ország kis területe ellenére változatos. Legmarkánsabban kirajzolódó három tájegysége:

a Dráva-Száva vidék

Itt alföldet és dombvidéket egyaránt találunk. A Szávától északra fekvő Dráva-Száva köze a Zágrábi-medencét, a Varasdi-síkságot (Podravina), Szlavóniát és Nyugat-Szerémséget foglalja magába. A Dráva és a Száva között helyezkedik el a Szlovén-Horvát-középhegység (Zagorje) horvátországi része és a Monoszlói-hegység (Moslavina), ezek részei a Bilagora és a Papuk.

a Dinári-hegység

Északnyugat–délkeleti irányban húzódik. Horvátországot kettéosztja, illetve vonulatai hosszú határszakaszt képeznek Bosznia és Hercegovinával. A boszniai határ mentén található az ország legmagasabb pontja, a Dinara (1831 m.), amely egyben az egész hegység legmagasabb csúcsa és névadója. A hegység kőzete mészkő. A hegyvonulat átlagos magassága 1000-1500 m., legnyugatibb láncai a tengerpartot szegélyezik.

az Adriai-tenger partvidéke

Az ország különlegessége a hosszú part, mely szárazföldön 1778 km partvonalat jelent, de ha a szigetek kerületét is figyelembe vesszük, a horvát területhez tartozó Adria-part összesen: 5835 km. Szigeteinek száma 1185, szigetpartjainak hossza 4057 km. Horvátország legnagyobb szigetei: Krk (408 km2), Cres (400 km2), Brač (396 km2), Hvar (289 km2), Pag (187 km2), Dugi Otok (117 km2) és Rab (86 km2). Lakott szigeteinek száma: 66. Az ország legnagyobb öblei a Kvarneri-öböl, és a Šibeniki–öböl.

A horvát tengerparthoz két nagy félsziget is tartozik: északi részén az Isztria, déli részén, Split és Dubrovnik között a Pelješac félsziget. Az Adria-part észak–dél irányban fokozatosan mélyül, átlagos mélysége 250 m, legmélyebb pontja 1330 m. Mélysége északon átlagosan 20–50 m között mozog. A víz sótartalma jellegzetesen magas, északon 31-33 ezrelék, délen 38 ezrelék. A horvát Adria-part karsztos part, a világ legjobban tagolt tengerpartja.

Idegenforgalmi szempontból a horvát Adria alapvetően négy nagyobb részre osztható: Isztria, Kvarner, Dalmácia és Mosor - Biokovo vidékeire.

Vízrendszere

Az országban körülbelül harminc természetes tó van, közülük a legnagyobbak: a Vranai-tó (Vransko jezero) Zadartól délre (30 km2) és a Perucko-tó Splittől északra (13 km2). Jelentős tavai még: a Dráva-víztározók (kb.30 tó) és a Krusčicai-víztározó. Folyóit tekintve az ország északi része vizekben gazdag: a Dráva-Száva-vidéken a Duna (188 km), a Dráva, és a Száva (562 km) jelentős. A hegyvidékekről a Kulpa, a Mura és a Neretva folyók gyűjtik össze a kisebb patakok vizeit. A tengerparton csak kevés és többnyire kisebb folyó található, mint a Mirna, a Krka, a Zrmanja és a Cetina.

Éghajlata

Az ország éghajlata a belső vidékeken mérsékelt kontinentális, száraz és forró nyár, hideg, csapadékos tél jellemzi. A hegyekben jellegzetesen hegyvidéki klíma uralkodik hűvös nyárral és hóban gazdag, hideg téllel. A tengerpartokon mediterrán az éghajlat: forró és száraz nyár, enyhe, csapadékos tél jellemzi a partvidéket. Az átlaghőmérséklet Horvátországban januárban -5-10 C, augusztusban 13-26 C körül alakul.

Környezetvédelem, természetvédelmi területek

Természetvédelmi területekben igen gazdag ország: nyolc nemzeti parkja, tíz természeti parkja, két szigorúan védett rezervátuma, hetvennégy különlegesen védett rezervátuma, nyolcvan természeti emlékhelye, harminckét védett tájegysége, harminchat parkerdeje van.

Nemzeti parkjai

Brioni Nemzeti Park / Brioni-szigetek

Területe 36 km², tenger veszi körül. Pulától nem messze fekvő, 2 nagyobb és 12 kisebb szigetből álló szigetcsoport. Ritka növény- és állatfajokban gazdag. A parkban van egy állatkert is, ahol más égövből származó állatok élnek. Értékes ókori, római-kori és bizánci műemlékek találhatók itt. A két világháború között az előkelők nyaralóhelye volt, ma is a világ államférfiainak kedvenc nyaralóhelye. Rendkívüli szépsége miatt jövőjét is az idegenforgalomra alapozzák.

Kornati Nemzeti Park

A Földközi-tenger legtagoltabb szigetcsoportja. Területe kb. 220 négyzetkilométer, és 89 szigetet foglal magába. 100 m magasságot is elérő sziklacsúcsok, tagolt part, habarcs nélküli kőfalak, gazdag élővilág jellemzi. A vitorlázást kedvelőknek 2 kikötőt építettek (Žut és Piskera.)

Krka Nemzeti Park / Krka

Területe 111 km². Az ország legszebb karsztvidéki folyója. Hosszának kétharmad részében kanyonon keresztül folyik, majd a tenger felé érve vízesések és zuhatagok sokasága alkotja. A legszebbek egyikén, a Roski slap és a Skradinski buk között, a Visovac szigeten található egy ferences rendi kolostor, igen értékes könyvtárral. A park területén van a festői szépségű, antik városka, Skradin.

Mljet-sziget

Dubrovniktól délnyugatra fekvő kis sziget. Területe: 31 km². A nyugati részét a part különleges tagoltsága miatt nyilvánították nemzeti parkká. A szigeten lévő Kis- és Nagy-tavat egymással és a tengerrel is alig észrevehető szoros köti össze. Buja növényzet, erdők, gazdag állatvilág található a szigeten. Értékes kulturális öröksége egy XII. századi bencés kolostor a sziget Veliko Jezero nevű tavának kis szigetén (szállodává alakították).

Paklenica Nemzeti Park

A legnagyobb horvát hegység a Velebit tenger felé eső, déli lankáinak része. Területe: 36 km². A 400 m-t is elérő szorosok a hihetetlenül erős eróziók eredményeként keletkeztek. Csak itt található meg a fekete fenyő. Sűrű erdők, ritka növényfajták, csak itt előforduló rovarok, hüllők, nagyszámú madárfaj (saskeselyű) él a park területén. Az Anicka kuk, a szoros 400 m magas sziklája a horvátországi hegymászók legkedveltebb úticélja.

Plitvicei-tavak

A UNESCO világörökség része.

Risnjak hegymasszívum

A Gorski kotarban fekvő hegység (1528 m) Fiumétól északra. Védettségének fő oka a növényvilág. Nevét a hiúzról kapta, mely még ma is él ezen a vidéken.

Észak-Velebit hegyvonulat

A Velebit legértékesebb, leglátványosabb része.

Természeti parkjai

Biokovo: impozáns sziklás hegység a Makarskai Riviéra felett, gyönyörű kilátással és változatos növény - illetve állatvilággal.
Kopácsi rét (Kopački rit): nagy kiterjedésű mocsaras terület a Dráva dunai torkolatánál.
Lonjsko polje: Európa egyik legnagyobb mocsaras területe a Száva folyó mellett, Sisaktól északra, hatalmas tölgyekkel és gazdag madárvilággal.
Medvednica: hegység Zágráb felett védett bükkerdőkkel, fenyőerdőkkel, barlangokkal
Telašćica: hosszú, keskeny öböl Dugi otok szigetén, a Kornati Nemzeti Parkban.
Velebit: a legnagyobb horvát hegyvonulat, egyedülálló növény- és állatvilággal. Szerepel a a Világrezervátum listáján. Magába foglalja a Paklenica Nemzeti Parkot és az Észak-Velebitet is.
Žumberak–Samobori hegyvidék: Zágrábtól nyugati irányban helyezkedik el. Végtelen mezők, festői falvak, változatos völgyek világa.
Papuk: Szlavónia legnagyobb hegysége, jelentősek erdőségei és vulkanikus tájai.
Učka: hegyvonulat az Isztria keleti részén, a Kvarner - öböl felett. Érdekes a táj, lenyűgöző a panoráma.
Vranai-tó (Vransko jezero): Zára közelében fekszik, Horvátország legnagyobb tava. A tenger közelsége miatt édesvizi és tengeri halak lakhelye. Gazdag madárvilága is ismert.

Gazdaság

Szlovéniához hasonlóan az egykori Jugoszlávia fejlett tagállama volt. Jelenleg a gazdaság vezető ágazata a szolgáltatás, s ezen belül is az idegenforgalom és a közlekedés. Dalmácia tengerparti sájában 2001-től rekordmértékü az idegenforgalom. Rendkívül kedvező közlekedésföldrajzi helyzete révén hatalmas tranzitforgalmat bonyolít le. Rijeka (Fiume) kikötőjében főleg a külföldi befektetések révén jelentős infrastruktúrális beruházások kezdődtek. Az Adria-kőolajvezetéknek köszönhetően a város (Fiume) egyben a kőolaj-finomítás egyik központja is. Iparágazatai közül a vegyipar és a különböző gépipari termékek a meghatározóak. Nemzeti valuta: hovát kuna (HRK). GNP: 19,9 milliárd USD. GNP/fő: 4550 USD. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 9%, ipar 33%, szolgáltatás 58%. Az 1990-es évek közepétől áruexportja jelentősen nőtt, jelenleg már éves szinten már több mint 5 milliárd USD. Ennek 70%-át a gépgyártás és a vegyipar valamint a textilipar és az élelmiszeripar teszi ki. Vezető külkereskedelmi partnerei: Olaszország, Németország és Szlovénia.

Népesség

A fővárosban, Zágráb-ban (horvátul Zagreb) 1 047 000 fő lakik. Összes népesség: 4 391 000 fő. Népsűrűség: 77,7 fő/km2. Népességnövekedési ráta: 1,1%. Várható átlagos élettartam: 74 év. Csecsemőhalandósági ráta: 7,1 ezrelék. Népek: horvát 78% szerb 12%. Vallások: római katolikus 77% ortodox 13% egyéb 10%.

Külső hivatkozások