Hertzsprung-Russell diagram

A Hertzsprung-Russell-diagram az asztrofizika területén az Einar Hertzsprung (1873-1967) dán–holland és Henry Norris Russell (1877-1957) amerikai csillagászok által 1905 és 1913 között felállított csillagfejlődési diagram, amely egy grafikonon a csillagok és a csillagcsoportok legszembetűnőbb tulajdonságait kategorizálja.

Felépítése

Vízszintes tengelyre a csillagok felszíni hőmérsékletét, az úgynevezett szín-indexet (BV), vagy a színképosztályt viszik fel, a forró kék csillagoktól a hideg vörösekig, balról jobbra.

A függőleges tengelyen a csillagok fényességét tüntetik fel valamely mértékegység szerint, pl. abszolút fényességet vagy a luminozitást, melyhez általában a Napra jellemző mennyiséget használják mértékegységül.

Így lényegében egy szín–fényesség diagramhoz jutunk. Ez az egyszerű ötlet nagyon nagy jelentőségűnek bizonyult, nem csupán a csillagok felismerhető kategóriak szerinti csoportosításában, hanem kiemeli a az adott csillag sajátosságait. A vízszintes tengelyen három skálát is található, melyek révén jobban érzékelhetőek az egyes skálához tartozó szabálytalanságok.

A diagram a Nap szomszédságában lévő csillagok alapján készült. Az Univerzum más részeiben levő csillagok diagramja hasonló, de a részleteket tekintve vannak különbségek, és éppen ezek a differencák adhatnak érdekes információt. Az egyik érdekesség az, hogy a diagram ismert távolságban levő csillagokat tüntet fel, melyeknek kiszámítható az abszolút fényességük. Ez ugyanis nem mindig lehetséges, jóllehet ha egy csillagcsoportot valamely csillaghalmaz tagjának tekintünk, úgy a halmaz minden tagja lényegében azonos távolságra van a Földtől, s így elegendő a halmaz látszólagos fényességét használni, és az abszolút fényességre való átszámításkor a korrekció minden csillagnál ugyanaz. A halmaz minden csillaga látóvonalunkba esőnek tekinthető.

Tartalma

A diagram három területe jól kitöltött: az átlósan elhelyezkedő keskeny sáv, az ún. fősorozat; a felette elhelyezkedő óriás-ág és az alatta elhelyezkedő fehértörpe-régió. Egy fejlődő Univerzumban ezek stabil állapotokat jelentenek. A HR-diagramon ott vannak sűrűsödési helyek, ahol a csillagok életük során sok ideig tartózkodnak.

A fősorozat, amelyhez a csillagok nagy része tartozik, azt a periódust mutatja, mely egy aktív csillag életének jelentős része zajlik. Az itt lévő csillagok nem változtatják észrevehetően a helyzetüket a diagrammon, nem mozognak a sávban egyik irányba sem. A csillagtömegek kicsiny egységekben, de rendre növekednek balra felfelé. Ezt a progresszív növekedést tükrözi a tömeg-fényesség reláció.

A fősorozat mentén elhelyezkedő csillagokat stabil egyensúlyú sorozatok ábrázolják. A csillagok egy része, miután a fűtőanyaguk kimerült, óriási csillagá fúvódnak fel, melynek fejlődése a diagram jobb felső sarka felé vezet. A főág és az óriás-ág között egy rés üres rész figyelhető meg, az ún. Hertzsprung-rés, ami egy igen gyorsan lezajló fejlődés fázisra utal.

Óriásként egy csillagnak lehet egy másik nyugalmasabb, mielőtt viszonylag gyorsan és esetenként látványosan fehértörpe állapotba kerül. Itt a grafikon bal alsó sarkában levő csillagok esetében nincs égő mag, csak lassú hősugárzás, végül lehűlés.

A diagram

HRDiagram.png

Források

A Tudás Könyvtára: Csillagászati kislexikon

Asztrofizika

Gourt Home::Gourt :: Hertzsprung-Russell diagram

Felépítése

Tartalma

A diagram

Források