A gyilkosos (más néven maffia) egy, általában 10-15 ember által játszott társasjáték.
A játék azzal kezdődik, hogy a játékvezető felkéri a játékosokat, hogy csukják be a szemüket, és elindul lassan körbe a játékosok körül. Két embernek közülük az előre megadott módon (például fülhúzással) jelzi, hogy ők lesznek a gyilkosok, egy harmadik embernek pedig egy másik jelzéssel (pl. két fülhúzással), hogy ő lesz a seriff. Ezután megkéri a két gyilkost, hogy nyissák ki a szemüket, keressék meg egymást, és állapodjanak meg észrevétlenül az első néhány áldozatban. Ha készen vannak, újból becsukják a szemüket. A játékvezető ezután a seriffet kéri meg, nyissa ki a szemét, és kérdezzen rá valakire rámutatással, gyilkos-e. A játékvezető bólintással vagy fejrázással válaszol. Újból lecsukódik minden szem.
Ekkor a játékvezető bejelentése nyomán nappal lesz, mindenki kinyithatja a szemét. A játékosok megvitathatják, van-e valaki, akit gyanúsnak tartanak (például mert korábban zajt hallottak felőle), és ha el tudnak határozni egy személyt, akkor este közös akarattal felakaszthatják. (Véleménykülönbség esetén szavaznak, amit a játékvezető egyszerű többség alapján fogad el.)
Akár történt akasztás, akár nem, a vita végén a játékvezető bejelenti, hogy este van, mindenki becsukja a szemét. A játékvezető végigmondja minden játékos keresztnevét, a gyilkosok egyiküknél egyszerre és egyértelműen jeleznek egy mozdulattal, és ez a játékos másnap reggelre halott (kiesik a játékból). Ha a gyilkosok nem adnak egyértelmű jelzést, mindenki életben marad. Ezután a seriff egy új kérdést tehet föl egy újabb személyről, amire a játékvezető (némán) válaszol. – Ekkor megvirrad (mindenki kinyithatja a szemét), és a játékvezető közli a lakossággal, ha újabb gyilkosság történt, illetve azt is, ha a gyilkosok nem jártak sikerrel.
Hasonlóképp követik egymást az újabb nappalok és éjszakák: vita, esetleg akasztás, éjjel pedig talán újabb gyilkosság.
A gyilkosok napközben is kommunikálhatnak a következő áldozatok személyéről, ha képesek észrevétlenül megtenni. Mehetnek minta szerint, eltehetik láb alól a legveszélyesebb polgárokat, vagy taktikai okokból akár a legveszélytelenebbet is.
Az akasztás alapja bármi lehet, ami az adott körülmények közt ésszerűnek tűnik, hogy az illető gyilkos voltára utalhat: ha túl sokat vagy túl keveset beszél, ha mozgást hallottak felőle, ha úgy tűnt, egyeztet valakivel, ha nagyon véd vagy nagyon támad valakit, stb.
Az akasztás során nem derül ki (még utólag sem), hogy megalapozott volt-e a lakosok sejtése, tehát könnyen előfordulhat, hogy ártatlan embert végeznek ki. A lakosoknak nincs közvetlen információja arról, hány gyilkos él még közöttük. (Ha egy reggel nem történik gyilkosság, az nyilván arra utal, hogy még ketten vannak.) A nappali vita közben a gyilkosok is békés lakosoknak tettetik magukat, és megpróbálják elterelni magukról a gyanút.
A seriff adhat tanácsot névtelenül, de bármikor fel is fedheti magát, ha célravezetőnek tartja a polgárok érdekében. Bármelyik gyilkos is seriffnek mondhatja magát, ennélfogva a lakosok nem kötelesek készpénznek venni ezt az állítást.
A halott játékosok a többiek között maradhatnak az asztal körül, éjszaka már nem kell becsukniuk a szemüket, de a játékhoz nyilván nem szólhatnak hozzá, senkinek nem adhatnak információt.
A játék akkor ér véget, ha
Ismert a csonkolós változat is: a gyilkosok gyilkolás helyett levághatják valaki kezét (nem szavazhat), vagy a nyelvét (nem beszélhet). Ezt magukkal is megtehetik taktikai húzásként.
This article is licensed under the GNU Free Documentation License.
It uses material from the
"Gyilkosos".
Home Page • arts • business • computers • games • health • hospitals • home • kids & teens • news • physicians • recreation• reference • regional • science • shopping • society • sports • world