Geológia

A geológia a Föld felépítésével, szerkezetével, és történetével foglalkozó földtudomány. A szó a görög γη- (ge-, "föld") és λογος (logosz, "szó", "ok")) szavak összetételéből jött létre.

A Föld szerkezete

Earth-crust-cutaway-english.png

Külső szférák

Atmoszféra
Hidroszféra
Bioszféra

Belső szférák

Földkéreg
Földköpeny
Földmag

Földtörténeti korok

Ősidő (Prekambrium)

Archaikum
Proterozoikum
Rifej

4,6 milliárd - 590 millió év között

Miután a Föld kialakult, felszínébe sok meteorit csapódott be. A becsapódások által keletkezett hő több helyen megolvasztotta a kérget és az alatta lévő köpeny részét. A megolvadt anyagok vulkáni tevékenységet indítottak el. A vulkánok sok szén-dioxidot, vízgőzt és ammóniát juttattak a felszín fölé, így kialakult az őslégkör. A meteoritok becsapódásával, a hőmérséklet csökkenésével kéregdarabok szilárdultak meg, a légkör lehűlt, a lecsapódott vízgőztartalmából kialakult az ősóceán. Több hegyképződési folyamat is lejátszódott, ekkor keletkeztek a kontinens alapját képező, vasércet, nikkelércet tartalmazó ősföldek. Az élet nyomai is megjelentek bolygónkon, az óceánokban baktériumok, kékmoszatok, a 2,9 milliárd éves, gömbhéjas szerkezetű kőzetgumók, melyekben kékalgák nyomaira bukkantak.

Óidő (Paleozoikum)

Kambrium
Ordovícium
Szilúr
Devon
Karbon
Perm

590–235 millió év között

A moszatok oxigént termeltek, és kialakult az ózonburok. A legfontosabb esemény, hogy a kambrium elején a ma ismert összes állattörzs képviselője hirtelen megjelent, és fajok tömege alakult ki. A levegő oxigéntartalmának növekedése lehetővé tette a szárazföldi növényi életet, majd a devontól a szárazföldi állati formák is megjelentek, benépesültek az édesvizek és környékük. Az óidőben két hegységképződési folyamat is lezajlott, a szilúrban a kaledóniai hegységképződés folyamán összekapcsolódott Ős-Európa, és Ős-Észak-Amerika. Ezt követően a karbonban a variszkuszi hegységképződés során hozzájuk csatolódtak a déli őskontinens részei, s felgyűrődtek a mai francia, német, cseh, lengyel, bolgár röghegységek, valamint a paleozoikum végére az Urál és a Nagy-Vízválasztó-hegység (Ausztrália). Ezen időszakok között jelentős üledékképződés zajlott le. A kontinensek az óidő végére egy ősföldbe, a Pangaeába tömörültek, amit az ősóceán, a Panthalassza vett körül. A Pangea testébe később a Tethys-ősóceán öble mélyült. Megjelentek és elterjedtek a szárazföldi növények, páfrányok, zsurlók, korpafüvek, fenyőfélék ősei. A későbbiekben belőlük nagy mennyiségű feketekőszén képződött. Innen is kapta a nevét (karbonium-kő) ez az időszak. Az állatvilágot az ízeltlábúak és a halszerű ősgerincesek képviselték. A paleozoikum végén máig ismeretlen okból a tengeri életformák közel 90 %-a kihalt, a szárazföldön a hüllők jutottak szerephez.

Középidő (Mezozoikum)

Gondwana.jpg

Triász
Jura
Kréta

235-65 millió év

A középidő kezdetét a tenger térhódítása, és az üledékképződés jellemezte. A Pangea két részre tagolódik, egyes része lesüllyed, és a Panthalassza helyét a Tethys-óceán foglalja el. Ennek fokozatos szétnyílásával Laurázsia északra, Gondvana délebbre tolódott. Kialakult az Atlanti-óceán. Ebben az időszakban az állat és növényvilág igen gazdag volt. Ősgyíkok és ősmadarak éltek, a növények közül pedig a nyitvatermők és a zárvatermők.

Újidő (Kainozoikum)

Harmadidőszak (65-től 2 millió évig)

Paleocén
Eocén
Oligocén
Miocén
Pliocén

Negyedidőszak (2 millió évtől napjainkig)

Pleisztocén
Holocén

A kontinensek elnyerik mai formájukat. Az utolsó jégkorszaktól, ami 10 000 éve fejeződött be, számítjuk a jelenkort. Rövid idő alatt erőteljes felmelegedés következett be. Kialakult a mai élővilág.

Külső hivatkozás

Vadász Elemér: A geológus munkája (MEK)