France flag large.png A francia zászló a világtörténelem egyik legnagyobb hatású lobogója, amely három egyenlő függőleges sávból áll. Ezek színe balról jobbra rendre kék, fehér és piros. Franciaország nemzeti zászlaja a világ egyik legismertebb jelképe, amelyet az előző századokban gyakran azonosítottak olyan eszmékkel, mint a szabadság, testvériség, egyenlőség és szabadság. Ezért több ország is a francia lobogó hatására választotta meg saját nemzeti jelképét. Belgium, Csád, Elefántcsontpart, Írország, Kamerun, Mexikó, Olaszország és Románia is egyértelműen a forradalmi szellemű lobogó tiszteletére választotta meg saját zászlaját. A francia lobogót hazájában gyakran becézik úgy mint, le drapeau tricolore vagy le drapeau blue-blanc-rouge. A három különböző színű sávból álló lobogókat francia hatásra nevezik azóta is trikolornak.

A nagyhatású nemzeti lobogó történelme korántsem olyan zaklatott és kalandos, mint az a kor, amelyben először világrajött. A trikolor a dicső francia forradalom nagy terméke volt. Az 1789-ben kirobbant forradalomsorozat előtt Franciaország Szent Denisz zászlaját használta. Ezt a lobogót maga Nagy Károly kapta annak idején a pápától, és uralkodása után a Karolingok és a Capetingek királyi lobogójává vált. A vörös alapon 2, 3 vagy 5 lándzsát ábrázoló lobogót leginkább háborúk idején használták.
1690-ben a fleurusi csatában jelent meg először a hadi lobogón a fehér szín, amely a francia uralkodók színévé vált a későbbiekben.

A fényes királyi hatalmat azonban az 1789 júliusán kirobbant forradalom elsöpörte, és ezért elsődlegesen persze a forradalomnak, másodsorban pedig magának az országnak, a nemzetnek is szüksége volt egy jelképre. Ezt a jelképet a hagyományok szerint Lafayette márki alkotta meg, aki Párizs városának kék-piros címeréhez hozzátoldotta a királyi ház fehér színét, és ebből a trikolorból egy kokárdát alkotott, amit büszkén viselt a háborús időkben. Persze a három szín eredetét sokan sokféleképpen magyarázzák. Egyesek szerint Lafayette az amerikai forradalmároktól vette át a három színt, míg megint mások Európa első trikolorját, a holland zászlót látják a tábornok döntésében.
Akárhogyan legyen is, a kokárda színei hihetetlen népszerűek lettek, és hamarosan zászlóként is debütálhattak, méghozzá 1790-ben a flotta zászlórúdjain. 1794. február 15-én a Nemzeti Konvent hivatalosan is adoptálta a lobogót, hiszen akkorra már az egész országban ezalatt vonultak a forradalmi seregek. A forradalom évei alatt a sereg különböző részei saját ízlésük szerint változtatták meg a lobogót, és annak égisze alatt vonultak fel a harcmezőkön.
Napóleon bukása után, 1815-ben a restaurált Bourbon-ház betiltotta a trikolort, és újra a fehér, liliomvirágos királyi lobogót vezette be az ország hivatalos jelképévé. Amikor 1830-ban egy forradalom ismét elsöpörte a régi uralmat, és a trónra Lajos Fülöp az úgynevezett polgárkirály ülhetett, ismét belekaphatott a szél a mai lobogóba. Majd a második francia köztársaság megalakulásakor, 1848-ban a vörös, szocialista eszméket hirdető lobogó röppent fel rövid időre a trikolor helyére.
A nemzeti trikolor helyreállítása után majd' egy évszázadon keresztül nem változott meg az ország lobogója. A II. világháború idején a Vichy Franciaország szintén megtartotta a trikolort, de mivel ez az állam a németek bábállamának számított, a főként Algériába szorult felszabadító mozgalmak más lobogót választottak. Franci40-44.gifA Charles de Gaulle vezette mozgalom megtartotta a történelmi trikolort, de annak középső, fehér sávjára egy piros lotharingiai keresztet tettek. A háború elültével ismét a kék-fehér-piros lobogó vált a francia nemzeti lobogóvá, és azóta változatlan formában hirdeti országát.

A francia lobogó színeinek egyedi jelentése igazán nem volt meghatározó történelme során. Mindig csak a három szín együttes jelentése volt igazán fontos. Pedig a forradalmi színek külön-külön is jelentéssel bírnak. A kék szín Szent Martin szimbóluma, aki a kora középkori Gallia vagy Franciaország területén élt. Martin nemes ember volt, és amikor egy koldus élelemért könyörgött neki, összetörte kék színű címerét, és annak felét a koldusnak adta. Ez akkoriban azt jelentette, hogy minden rangjának és vagyonának felét is a szegényembernek adta. A mítosz fennmaradt, és ma a kék szín a francia lobogóban átvitten a törődés, a könyörület jelképe. Arra utal, hogy a gazdagoknak a szegények gondját kell viselniük. A fehér azon felül, hogy a 17. században az ország királyainak a színe lett, a Szűz Mária metaforája is, akinek kegyeibe ajánlotta országát XIII. Lajos. Azonban a fehér színt legkorábban Jeanne d'Arc-kal azonosították, azzal a szűzzel, aki a 15. században nagy szerepet játszott az angolok legyőzésében. Végül a piros Szent Denis színe, aki a főváros, Párizs védőszentje volt. A történelem során a leggyakrabban ezalatt a szín alatt vonultak a francia seregek.

Nemzeti zászlók | Franciaország

Flag of France Bandera de Francia Национално знаме на Франция Bandera de França Francouzská vlajka Tricoloren Flagge Frankreichs Bandera de Francia Prantsusmaa lipp Prantsusõ lipp Drapeau de la France Bandeira de Francia דגל צרפת Zastava Francuske Bandiera francese フランスの国旗 프랑스의 국기 Franséische Fändel Prancūzijos vėliava Vlag van Frankrijk Det franske flagget Flaga Francji Bandeira da França Steagul Franţei Флаг Франции Застава Француске Frankrikes flagga 法国国旗