Erdély

Erdély elnevezése más nyelveken:

angolul: Transylvania,
,
,
olaszul: Transilvania,
törökül: Urdul,
lengyelül: Siedmiogród
csehül: Sedmihradsko
szerbül: Трансилванија

''Ez a szócikk a földrajzi értelemben vett Erdélyről szól. A további jelentésváltozatokért menj az Erdély egyértelműsítő lapra.

Földrajzi elhelyezkedése

Erdély Közép-Európában, a Kárpát-medence keleti részén található.

Meg kell különböztetni a mai Erdélyt a történelmi Erdélytől. A mai Romániában az Erdély (románul Transilvania) elnevezés alatt általában Románia egész nyugati részét értik, amely nem mint egységes tartomány, hanem mint 16 megye létezik. Ez a terület jóval nagyobb, mint a történelmi Erdély, hiszen magában foglalja a Partiumot és a Kelet-Bánságot is. A történelmi Erdély ezzel szemben csak a mai értelemben vett Erdély Király-hágón túli részét jelenti.

A történelmi Erdély

Tartomany_ro.GIF Területe 57 000 km².

Bejárata nyugat felől a Király-hágó.

Határai: A történelmi Erdély egy magas fennsík: délen Havasalföldtől a Déli-Kárpátok, keleten Moldvától és Bukovinától a Keleti-Kárpátok választják el. Az északi és a nyugati részeit Máramaros, Szatmár, Szilágyság és az Alföld határolják, míg a délnyugati része a Szörénységgel határos.

Az erdélyi fennsíkot (300-480 m magas) többek között a Maros és Szamos szelik át. Délkeleti részét Székelyföldnek nevezik. A történelmi Erdély legfontosabb városai:

Gyulafehérvár, a történelmi főváros;
Kolozsvár, a modernkori főváros;
Brassó;
Beszterce, a hajdani szász város múltja és jelene;
Nagyszeben, Királyföld székhelye;
Marosvásárhely, a néhai Magyar Autonóm Tartomány székhelye;
Székelyudvarhely, a székely anyaváros;
Csíkszereda; és
Sepsiszentgyörgy.

A szó eredete

Az első dokumentum, amely a területre hivatkozik 1075-ből származik, ami „Ultra silvam”-ként, vagyis „az erdőn túl” formában nevezi Erdélyt. Ugyanezen században kezdtek a területre „Partes Transsylvana” (vagy mai írásmóddal "Transsilvanae") módon hivatkozni (Legenda Sancti Gerhardi, 12. század első felében), ami „az erdőn túli részeket” jelenti, és ezt a kifejezést használták a Magyar Királyságon belül is. A latin helyett a köznyelvben az „Erdőelve” kifejezést is elterjedten használták. Ennek első dokumentálása Anonymus 12. századi Krónikája (Gesta Hungarorum), amely „Erdőelvként” említi.

Az Erdő-elő, vagy régiesen Erdő-elve elnevezés nem elszigetelt. A mai Románia déli részén, a Kárpátok és a Duna között lévő, Bukarestet is magába foglaló terület, Muntenia magyar neve például Havaselve (Havasalföld). Őseink tehát az „elő”, „elve” ragokat következetesen használták valamilyen tájegység előtt található terület megjelölésére. Az érdekes az, hogy úgy Erdély, mint Havaselve valami előtt találhatók, tehát nem mögött! Ez óhatatlanul felveti a szemlélő helyzetének kérdését. Úgy tűnik, hogy e tájegységeket még a betelepülő magyarok nevezték el, a Kárpátok ívén kívülről szemlélve őket. Téves lehet tehát az az elmélet, amely az Erdély földrajzi nevet a latin megnevezés fordításaként értelmezi, sokkal inkább a latint lehet a magyar fordításaként tekinteni.

A magyar elnevezést németre is lefordították: az „Überwald” (über Walt) kifejezés számos 13. és 14. századi dokumentumban olvasható. Később a németek saját elnevezéssel „Siebenbürgennnek” („hét vár(os)”) nevezték a területet.

A román „Ardeal” név először egy 1432-ben keltezett dokumentumban olvasható „Ardeliu” néven, ami nyilvánvalóan a magyar „Erdély” szóbol alakult ki, és nincs köze a román „deal” (domb) elnevezéshez. (Példák hasonló átalakulásokra: Erdőd → Ardud, egres → agrus; Egyed → Adjud, stb.)

Története

Ez a szakasz a történelmi Erdély területéről szól. A mai értelemben vett tágabb Erdélyről lásd még a Partium és Bánság szócikkeket! erdely-cimer.jpg

A honfoglalás előtt

Erdély első lakóiként a Kr.e. 6-4 században az agathürszöket ismerjük. Utánuk következtek a kelták (Kr.e. 3-2. sz.), dákok (Kr.e. 2. sz.-tól Kr. u. 106-ig), Kr.u. 106-tól jelentős része a Római Birodalom uralma alá kerül Dacia provincia néven. A gótok betörései miatt a rómaiak Kr.u. 271-ben kiürítik Daciát, amely ezután különböző vándornépek (gótok, vizigótok, taifalok, hunok, avarok, szlávok, bolgárok) átvonulási- vagy szállásterülete lesz. A magyarok, 895-ös honfoglalásukkor - a kora középkori krónikások és a legutóbbi bodrog-alsóbűi régészeti felfedezések szerint -, a Kárpát-medencében találnak egy magyar nyelvet beszélő népet, talán ők a székelyek, akik ma Erdély keleti részén élnek.

A honfoglalástól 1526-ig

Erdély 1001-ben a Magyar Királyság részévé válik. Az országrészt a király helytartója, az erdélyi vajda irányította. A 13. századtól alakult ki Erdély fő népcsoportjainak történelmi elkülönülése magyarokra, székelyekre, szászokra és románokra. Az utóbbiakat akkor vlachoknak nevezték, és a megtelepedésükre vonatkozó első hivatkozások a 13. század elejéről származnak. 1526-ban a törökökkel vívott mohácsi csata után a Magyar Királyság szétesik. Ezután Erdély névleges török fennhatóság alatt, de gyakorlatilag önálló államként létezik.

Az Erdélyi Fejedelemség

Fő szócikk: Erdélyi Fejedelemség

Az első erdélyi fejedelem az 1540-től uralkodó János Zsigmond volt, aki az 1568-as tordai országgyűlésen a világon elsőként törvényben rögzítette a lelkiismereti és vallásszabadságot a négy hivatalos felekezet (katolikus, lutheránus, református, unitárius) számára. A román ortodox egyházat hivatalosan nem ismerték el, mivel addig a felemelkedő románok a magyar nemességbe olvadtak be, a románság egésze pedig ekkor még nem alakított ki önálló nemzeti mozgalmat, nem fogalmazta meg követeléseit. Az erdélyi magyar fejedelmek többségükben a református (kálvinista) vallás hívei voltak. A reformáció óriási hatást gyakorolt a magyar tudomány és a magyar nyelvű irodalom fejlődésére.

1599. november 1. és 1601. augusztus 5. között Erdélyt rövid időre meghódítja Vitéz Mihály havasalföldi vajda, de Erdély az ő uralma alatt is különálló marad. (Mihály vajdát Basta György osztrák tábornok emberei gyilkolták meg Miriszlónál.)

A 17. század első fele az Erdélyi Fejedelemség virágkora volt. Bethlen Gábor fejedelem gyulafehérvári udvarában a tudományok és művészetek bőkezű támogatásra találtak. Bethlen Gábor a protestáns uralkodók oldalán sikeresen avatkozott be a harmincéves háborúba, aminek következtében az Erdélyi Fejedelemség nagyhatalmi rangra emelkedett Európában. A két nagy erdélyi főúri család, a Báthoriak és a Rákócziak több kemelkedő erdélyi fejedelmet is adtak.

Vasile Lupu, (Moldva uralkodója (1634-1653), hangsúlyozni kívánva az erdélyi románok nagy számát, 1650-ben azt írta a török Portának, hogy Erdély lakosságának egyharmada román. (Vasile Lupu a gyulafehérvári ortodox mitropolitával, Erdély meghódításáról szőtt terveket, de végülis nem vágott bele ebbe a kalandba.)

Az 1699-ben kötött osztrák-török (Karlócai béke) béke értelmében Erdély Habsburg kormányzás alá került, 1704-ben azonban az erdélyi országgyűlés II. Rákóczi Ferenc személyében ismét fejedelmet választott. A Rákóczi-szabadságharc bukása után állandósult a Habsburg uralom. Erdély megőrizte különálló területi különállását, az erdélyi magyar nemesség jelentős autonómiát élvezett.

1711-1918 között

1712-1713-ban a Verwaltungsgericht - az osztrák közigazgatási hatóság - által végzett becslés szerint Erdély lakóinak nemzetiségi megoszlása: 47% magyar, 34% román, 19% német (szász és sváb).

A 18. században Erdélyből sok magyar paraszt vándorolt ki az Alföldre, emellett románok érkeztek (főleg 1740-1760 között) a Kárpátokon túlról.

„Az Erdélybe való bevándorlók legnagyobb részét a Havasalföldről és Moldvából érkezők adják, kisebb (legnagyobbrészt visszavándorlás) a Magyarországból (az ekkor külön kormányzat alatt lévő Bánságot is ideértve) Erdélybe irányuló bevándorlás. A két román fejedelemségből való beáramlás sok évtizedes vitakérdésében a bevándorlás egészének méreteit tekintve a becsléseknél tartunk. Jancsó Benedek félmilliós román bevándorlást feltételezett (Magyarországra és Erdélybe együttvéve), Dávid Zoltán (szintén mindkét országra) 350–400 ezres számot tart valószínűnek. Anélkül, hogy most a becslések értékelésével foglalkoznánk, jelezzük röviden azt, amit a történetírás a bevándorlás okairól megállapított: a fanarióta-uralommal súlyosabbá válnak a havasalföldi–moldvai román paraszt terhei, s Erdélyben nagyobb biztonságot, fejlettebb civilizációs feltételeket remél.”^*

Mária Terézia a Partium területét (Kraszna és Közép-Szolnok és Zaránd vármegye és az egykori Bács, Bodrog, Csongrád, Arad, Csanád vármegyék részterületei) Erdélytől Magyarországhoz csatolta. (1741. évi 18. törvénycikk Erdélyről, valamint a Magyarországhoz tartozó megyék, kerületek és vidékek visszacsatolásáról és bekebelezéséről.)

1764. január 7-én Buccow osztrák tábornok az erőszakos sorozás ellen tiltakozó székelyek közé lövet. Száznál is többen meghalnak, és az üldöztetés elől több ezren Moldvába, a csángók közé vándorolnak (Madéfalvi veszedelem).

Az 1848-49-es szabadságharcot követő 1867-es osztrák-magyar kiegyezés után Erdély ismét Magyarország szerves része lett.

Az 1910. évi nemzetiségi megoszlás a következő: magyar 34,2%, román 55,1%, német 8,7%, egyéb 2%.

1918-tól napjainkig

Az 1940-es második bécsi döntés visszaad Magyarországnak 43 492 km²-t, Erdély északi és keleti részét, benne a 90%-ban magyarok által lakott Székelyfölddel, de kb. 1 060 000 románnal is. A II. világháborút lezáró párizsi békeszerződés ezt a területet visszaadja Romániának.

A nemzetiségi és felekezeti megoszlás adataiból egyértelműen látszik, hogy Erdély egy sokszínű, multikulturális régiója Európának. Ez nem is csoda, hisz Erdély a nyugati latin, illetve a keleti ortodox kereszténység választóvonalában fekszik, de itt találkoznak a közép-európai és a balkáni hatások is.

1945 óta Erdélyt kb. 300 000 magyar, ugyanennyi német (szászok és svábok) és kb. 50 000, a holokausztot túlélt zsidó lakosa hagyta el, de nagyon sok román is kivándorolt nyugatra. Az 1989-es romániai rendszerváltás után is folytatódott a magyar és német lakosság kivándorlása. Ugyanakkor, főleg 1918 után, egy államilag irányított folyamat részeként is, délről vagy keletről - a Kárpátokon túlról - érkező románok telepedtek le nagy számban a tartományban. A jelenlegi nemzetiségi eloszlás adatait e tények figyelembevételével kell szemlélni.

Az 1989. december végi forradalom (a Ceauşescu-diktatúra megdöntése) után Romániában is megszólalhattak addig kegyetlenül elnyomott vélemények, hangok. A román gazdaság nehézségei is szerepet játszanak abban, hogy a viszonylag fejlettebb Erdély egyre több lakója, úgy román, mint magyar, nagyobb önállóságot szeretne a tartománynak. A Sabin Gherman erdélyi román újságíró nevével fémjelzett proTransilvania Alapítvány tevékenysége is ebbe a keretbe illeszkedik bele, de a románság körében nincs jelentős támogatottsága.

Gazdaság

Erdély gazdaságilag a legfejlettebb része Romániának. Gazdag erőforrásokban: szén, vasérc, ólom, mangán, arany, réz, gáz, só és kén. Fejlett az acél-, vegyi- és textil ipar is. A legfontosabb elfoglaltságok az állattenyésztés, mezőgazdaság, bor- és gyümölcstermesztés. A fa egy másik értékes nyersanyag.

Népei

A mai Erdély (a Bánsággal és a Partiummal együtt) lakossága 7,5 millió fő. A románok után legnagyobb számban a magyarok vannak jelen, kb. 1,5 millió fő, ők külön kulturális és vallási egységgel rendelkeznek a románokhoz képest. A magyarság Erdély 16 megyéjéből kettőben alkot többséget (Hargita 84%, Kovászna 73%). Erdély legjelentősebb kulturális központja Kolozsvár, ahol ma már a lakosságnak csak kb. 20%-a magyar. Az egykor több mint 600 ezres lélekszámot adó szászok és svábok mára már majdnem teljesen eltűntek, csupán egy-két nagyobb városban alkotnak számottevő közösséget, például Temesváron vagy Nagyszebenben (mai létszámuk kevesebb, mint 100 000 fő). Emellett a romák (cigányok), ruszinok (más elnevezésükön ruthénok), szlovákok (régi nevükön tótok), bolgárok, csehek, örmények, zsidók, stb. járulnak hozzá az erdélyi etnikai mozaik színesítéséhez.

NatStructTrans_hu.gif

Nemzetiségi megoszlás az 1992-es népszámlálás szerint: 7 723 313, ebből román: 5 684 142 (73,6%), magyar: 1 603 926 (20,8%), roma (cigány): 202 665 (2,6%), német: 109 017 (1,4%), egyéb (ukrán, szerb, szlovák, bolgár, horvát, cseh, zsidó, stb.) 123 563 (1,6%).

ConfStrTr_hu.gif