Illustration Morus nigra0.jpg

Az eperfa, Ázsiai eredetű növény, Európa legnagyobb részén elterjedt. Két fajtája közismert, a fehér eperfa, latin neve: Morus alba, és a kissé savanyúbb fekete eperfa latin neve: Morus nigra. Régebben az egész országban elterjedt, majdnem minden parasztházban megtalálható volt, egyes vidékeken kizárólag szederfa-ként ismerték, gyümölcsét ma is szedernek mondják.

Jellemzése

Középmagas elterebélyesedő koronát nevel, megvastagodó törzsű, erősen sarjadó 10 m magasra is növő formás fája és szép, sűrű lombozata miatt, árnyékot adó díszfaként is ültetik. Kérge sötétbarna, nagy levelei szív alakúak, érdes felszínük, és csipkézett szélűek. Egyivarú virágai aprók, zöldes, alig feltűnő.

Gyümölcsei rövid kocsányon fehér vagy mélypírosan, savanyúak, de megérve feketék és kellemesen édesek. Gyümölcse kb. egy hónapon át folyamatosan érik, amely frissen fogyasztva kissé savanykás-édes ízű.

A fehér eperfa zsenge leveleit, régebben a selyemhernyó tenyésztéshez, tápláléknövényként, nagy mennyiségben gyűjtötték. Fáját nagyon sok helyen ezért is telepítették.

Felhasználható

Nyersen fogyasztva, bár a leszedett gyümölcsöt néhány órán belül fel kell használni, mert hamar elveszti friss zamatát, de befőttként, vagy mélyhűtve tárolhatjuk is. Gyümölcslevek, mártás, lekvár, szörp, de a fehér eperfa termése pálinka és aszalványkészítésre, a fekete borkészítésre is alkalmas.

Talajigénye

A talajokban nem válogatós, a téli hideget jól bírja, de nem kedveli a hideg, nedves talajokat.

Termesztés

A fekete eper nagygyümölcsű változatait a fehér eperfa magcsemetéire oltják.

Lásd még

• vadszeder
• eper
• erdei szamóca

Fák

Mulberry Moruše Morbær Maulbeeren Moruso Morus alba Mûrier Bebesaran Morus クワ Moerbei Morbær Morwa Morus Дуд Dut Шовковиця 桑树