Nyugat-Szibéria Ural-környéki területén létrejött erős törzsszövetség népe, amelyben a kipcsák-török nyelvet beszélő törzsek voltak túlsúlyban.
A név eredetére nézve két elmélet létezik:
Meggondolkodtató, hogy a besenyők több esetben is erdős területeken települnek le, ahol makkoltató állattartással foglalkoznak:
1.) "Silva Blacorum et Bissenorum" a mai romániai Szeben megyében
2.) "besenyő erdő" Zhabokrich (Zabokrics) közelében, a mai Ukrajna Vinica tartományában
3.) "besenyő erdő" Pecenižeć, a Rosava folyó partján, a mai Lengyelország területén, ahol Bruno de Querfurt hittérítő szerint 1007-ben "sátorváros" áll
4.) "besenyő erdő" (Silva Pieczyngarum), a mai Délkelet-Lengyelországban (e példákra lásd *)
5.) Erdélyben a besenyő eredetű földrajzi nevek legnagyobb koncentrációja a Hargita megye és Kovászna megye határán fekvő Erdővidéken található (Barolt>Barót, Baj-Bars>Bibarcfalva, Uzonka(bérc), Uzon(bükke), Galat(vize), Estepe-Tepe, Tekse, Beserét, Bese árka, Besenyő-dombja, Besenyő-pataka) *
Ma már eldönthetetlen, hogy az erdőltető-makkoltató, kondás jelentésű "pecsenyeg" szóból jön a besenyők neve, vagy ezt a mesterséget űző besenyőkről jön a "pecsenyeg" szó kondás, erdei ember jelentése.
A besenyő törzsek közül először a kangarokról történik említés, és őket kell tekintenünk a tözsszövetség létrehozóinak is, lévén, hogy folyamatosan őket nevezik a besenyők legvitézebb törzsének (ennek a hipotézisnek azonban ellentmond az a tény, hogy a sztyeppei lovas nomád népeknél általában a meghódított népre száll át a hódító törzs vagy törzsszövetség neve – már ha feltételezzük, hogy a törzszövetség létrejötte előtt is létezett egy besenyő nép, ennek viszont nincsenek meggyőző bizonyítékai).
Szír források kangar népet említenek a bizánci-perzsa háborúkkal kapcsolatban 541-ben. Mar Aba Martyrologiuma szerint Khuszró perzsa király ekkor megtámadta a kangarokat és őriztette földjüket, Mar Aba Vitája szerint pedig a király ekkor elindult Örményországba és Grúziába, hogy hadat viseljen a kangarok ellen. Chosroes Anosirván (Chosroes Anushirvan) (sz. 531- megh. 579) perzsa király önéletrajzában írja, hogy a perzsák elismerik a "Zabargan fejedelem vezetése alatt álló és ötvenezer főt számláló három kangar törzs önállóságát” és tiszteletben tartják „nesztoriánus keresztyénségüket”. Chosroes azt is elmondja, hogy később e kangar törzsek észak felé költöznek. Így jutnak a kangarok egyre északabbra, az Urál környékére. 692-es adat szerint a kangar törzsek kipcsák törzsekkel élnek együtt a Fekete Irtis és a Szür-Dárja között (azaz a mai Kazahsztán területén), ez az az időszak, amikorra a besenyő törzsszövetség kialakulása datálható.
Általánosan elfogadott nézet szerint a besenyők első kétségbevonhatatlan említése egy 8. századi, tibeti nyelven fennmaradt jelentésben van. Innen tudjuk, hogy a kipcsákok, kimekek és úzok szomszédságában éltek a nyugat-szibériai füves sztyeppén, és a Volga alsó folyásánál a Kazár Birodalommal voltak határosak.
A 9. század első felében az Aral-vidéki oguzok a karlukokkal és kimekekkel szövetkezve legyőzik a besenyőket. A besenyőknek nyugatra menekültek.
A 9. század végén a bokharai emír rablóhadjáratot indított az úzok ellen, ez utóbbiak az elszenvedett tetemes anyagi kárt a kazárokkal szövetkezve a besenyők kifosztásával siettek pótolni (894), a besenyők viszont a volgai bolgárokkal szövetkezve 895-ben a magyarok etelközi szálláshelyeit rohanták le, arra kényszerítve a magyarokat, hogy átkeljenek a Kárpátokon. A besenyők így egyre nyugatabbra kerültek, a Dontól egészen a Szeret folyóig és az Al-Dunáig elnyúló területre.
Anonymus Gesta Hungaroruma szerint:
Noha Anonymus folyamatosan kunokról ír, ezeket a népeket a besenyőkkel kell azonosítanunk, mivel a kunok ekkor még messze keletre vannak. Hogy besenyőkről van szó, mutatja az is, hogy a felsorolt vezérnevek közül legalább kettőben besenyő törzsek nevei találhatók: Örsúr: Ör-súr (Tzúr vagy Súr: Bíborbanszületett Konsztantin szerint kangar-besenyő tartomány neve), Alaptolma: Olup-tolma (Tolmács vagy Talmács: Bíborbanszületett Konsztantin szerint besenyő tartomány neve).
Bíborbanszületett Konstantin császár De Administrando Imperio c. művében (950 körül) leírja a 894-es oguz és kazár kiűzetés előtti , majd az 950-es Besenyőország (Patzinakia) felosztását és vezetőit is. A két leírásból kiderül, hogy a tartományok igazából törzseknek felelnek meg, hisz ugyanazok a tartományok jelennek meg, két különböző földrajzi helyen. A törzsszövetség nyolc törzsből állt, ugyanannyi fejedelem vezetése alatt.
2. Chopon (Csopon, Csöpön, Hopon, Höpön) tartomány, vezetője Giazi (Dzsázi, Gyázi, Gyászi esetleg Jászi).
3. Gyla (Gyula) tartomány, vezetője Kourkoutai (Kurkotáj).
4. Charoboi (Harovoj) tartomány, vezetője Kaidoum (Kajdum, Kajdüm).
5. Tzour (Cúr, Súr) tartomány, vezetője Konel.
6. Koulpei (Kulpej, Kölpej, Külpej) tartomány, vezetője Ipa.
7. Talmat (Talmács, Tolmács) tartomány, vezetője Koszta.
8. Tzopon (Copon, Cöpön, Sopon, Söpön) tartomány, vezetője Bata (esetleg Vata).
1. Irtim tartomány, határos Oroszország szláv tartományaival. Vezetője Jabdi kangar fejedelem
2. Chopon (Csopon, Csöpön, Hopon, Höpön) tartomány, a Duna torkolatai, a Fekete-tenger partjai és a Bug folyó között, azaz a mai Ukrajna déli részén és a mai Moldáviában. Vezetője Giazi (Dzsázi, Gyázi, Gyászi esetleg Jászi) fejedelem.
3. Gyla (Gyula) tartomány, a Duna és Olt között, azaz a mai romániai Havasalföldön és a mai romániai Moldvában). Vezetője Kato kangar fejedelem.
4. Charoboi (Harovoj) tartomány, határos Oroszországgal. Vezetője Charoboi fejedelem.
A Dnyeperen túl:
5. Tzour (Cúr, Súr) tartomány. Vezetője Kouartzi (Kuvárci, Kuvársi, Küvárci, Küvársi, Kvárci, Kvársi) kangar fejedelem.
6. Koulpei (Kulpej, Kölpej, Külpej) tartomány. Vezetője Syrou (Szüru) fejedelem.
7. Talmat (Talmács, Tolmács) tartomány. Vezetője Boro (Boru) fejedelem.
8. Tzopon (Copon, Cöpön, Sopon, Söpön) tartomány. Vezetője Boula (Bula) fejedelem.
A különböző időpontokban beköltözött és az ország különböző részein csoportosan vagy szétszórtan letelepített besenyők az Árpád-kor folyamán nem értek el egységes szervezetet. Korai csoportjaikat az államszervezés idején széttelepítették, mint a törzsi katonaságot vagy a többi csatlakozott népet. Többé-kevésbé egybefüggő, nagyobb besenyő településcsoportok a kö- vetkező vízjárta, mocsaras vidékeken rajzolódnak ki:
Erdélyben a következő nagyobb besenyő csoportok léteztek:
A kipcsák-török nyelvet beszélő besenyő törzsek esetében pogány vallásokkal számolhatunk, amit az is megerősít, hogy egyes erdélyi besenyő telepeket a betelepülő szászok több esetben is Heidendorfnak (Pogányfalu) hívnak.
A kangar-besenyő törzsek esetében nem kizárt, hogy a nesztoriánus kereszténység továbbélésével számolhatunk a 6. század után is, amikor Chosroes Anosirván perzsa király adott róluk tájékoztatást. A nesztorianizmus a Kazár Birodalomtól a mongol kánok udvaráig megtalálható volt. A kangarok kereszténysége a 9-12. században is valószínűsíthető, hisz nem tudunk példát arra, hogy egy keresztény hagyományokkal rendelkező nép visszatért volna a pogánysághoz. Mi több, egy 13. századi per jegyzőkönyvéből kiderül, hogy egy besenyő mágus "pogány keresztelést" végez, ami jelenlegi ismereteink szerint nesztoriánus szertartásra utalhat: "a tanú felsorolja a pogány keresztelést ... keresztény ifjakat is megkeresztelt a régi szokások szerint ... a régiek szertartásait végzi" (Jegyzőkönyv a bessenyő Mocha mágus ügyéről Szentgálott, Kassai Kódex, in: Fehér Mátyás Jenő: Középkori magyar inkvizíció, reprint kiadás, Gede testvérek, 1999.) Feltehetően a római katolikus vallás és a "nesztoriánus eretnekség" jóideig együttesen van jelen a besenyőknél, amit az is mutat, hogy egy másik, 1218-as perben a bakonyi besenyők eléggé öntörvényű vallásgyakorlattal rendelkeznek: megtagadják a dézsmaleadási kötelezettséget, és maguk emelnek inkább kápolnákat és templomokat, főképpen Szent László tiszteletére (lásd szintén: Középkori magyar inkvizíció...). Lehetséges, hogy a római katolikus vallás szervesen ráépült a tűzimádó (zoroasztriánus) elemeket hordozó nesztorianizmusra, talán ez lehet a magyarázata annak is, hogy egyes besenyő vidékeken, például azon besenyőknél, akik a székelyek előtt/ a székelyekkel egyidőben foglalták el Kézdiszék felső részét, az ún. „Szentföldet” (pl. Karatna, Volál, Peselnek, Kézdiszentlélek, Polyán/Kézdiszentkereszt, Szentjános, Esztelnek, Kézdiszárazpatak) a római-katolikus egyházon kívül egyetlen más vallási irányzat sem tudott gyökeret ereszteni (és talán ez a magyarázata a moldvai magyarok /csángók/ mély katolicizmusának is).
"A Kárpát-medencében kimutatható nagy számú besenyő helynévhez és településhelyhez képest a pogány hitvilág és temetkezési szokások továbbélése csak viszonylag kevés helyen és rövid ideig adatolható. A régészeti adatok azt mutatják, hogy a steppei hagyományoknak ez a része csak két-három nemzedéken keresztül maradt fenn." (Pálóczi Horváth András, *)
Besenyő eredetű helynevek a történelmi Magyarországon és Csángóföldön
Történelmi népek | A magyarok története az államalapításig | A középkori Magyar Királyság története
Petschenegen | Peĉenegoj | Petchenègues | Pecheneg | Pieczyngowie | Pechenegues | Pecenegi | Печенеги | Печеніги
This article is licensed under the GNU Free Documentation License.
It uses material from the
"Besenyők".
Home Page • arts • business • computers • games • health • hospitals • home • kids & teens • news • physicians • recreation• reference • regional • science • shopping • society • sports • world