Az avarok az eurázsiai sztyeppe nomád népe voltak, akik a 6-10. század között Kárpát-medencei központú, erős birodalmat irányítottak. Az avar nép eredete, rokonsága, sőt még az etnikai összetétele is vitatott. Ázsiában alakultak ki. A Kína mellett birodalmat létrehozó hunokkal (kínai nyelven hsziungnu vagy hiungnu nép), a heftalitákkal és a zsuanzsuanokkal egyaránt kapcsolatba hozzák őket. A krónikák az ázsiai avarok három nagyobb vándorlását örökítették meg. Kárpát-medencei történetük során korai avar és későavar korszakot különböztethetünk meg. A későavarok egy részét a kettős honfoglalás elmélete magyaroknak tartja (onogur magyarok).

Az ázsiai avarok

A 350 utáni közép-ázsiai népvándorlás

A 350-es években a Közép-Ázsia, vagy korabeli nevén Toharisztán területét egy hódító nomád nép vette birtokába. Uralkodói a Baktriában veretett görög nyelvű pénzérméiken magukat oino néven nevezték, amiből egy hjóno névalak rekonstruálható. A kínai források hua néven említik őket, amit a korabeli kínai kiejtésen keresztül uarnak rekonstruálhatunk. Ugyanekkor más kínai források a hiungnuk közép-ázsiai megjelenéséről és Szogdia elleni támadásáról értesítenek. Ahogy látjuk, Közép-Ázsia területén az avarnak (uar) és hunnak (hjóno, hiungnu) tekinthető népnevek egyidőben tűnnek fel. Ez lehetett két külön népcsoport is, akiket hol az egyikük, hol a másikuk nevén említenek a források.

A Hiungnu Birodalom (i.e. 3-i.sz. 2. század) felbomlása után a mai Észak-Kína és Mongólia területén maradt hiungnuk idegen uralom alatt éltek, majd a 4. században részt vettek az új Zsuanzsuan Birodalom felépítésében. Mindazonáltal a nevek átöröklése mellett nagyon nehéz az egyes népcsoportok etnikai hovatartozásáról mondani valamit.

A 463 körüli dél-ázsiai népvándorlás

Toharisztánban 456-ban a Heftal-dinasztia került hatalomra, amiről Toharisztán lakóit heftalitáknak nevezték. A heftalitákat a szanszkrit források húna néven emlegették, amikor betörtek Indiába, és ott újabb birodalmat alapítottak („fehér hunok”). A hsziungnu, hiungnu, húna, hjóno, hun nevek kétségkívül egy tőről fakadnak, amit pl. a szogd és kínai írásos források egybevetése is bizonyít (ezek hun és hiungnu nevei azonos népet jelölnek).

Néhány évvel Attila király hun birodalmának bukása után, 463 körül a bizánci történetíró, Priszkosz rétor említést tesz a szavirokat megtámadó közép-ázsiai uarhun népről. Ez az avar népnév legkorábbi ismert európai előfordulása.

Az 558 körüli európai népvándorlás

557-ben a türkök megdöntötték a zsuanzsuanok birodalmát, majd nyugat felé hatalmas területekre terjesztették ki uralmukat és a heftalitákat is legyőzték. Ezzel egyidőben indul meg az avarok vándorlása Kelet-Európába. 558-ban már avar követek jártak Bizáncban, majd 567-re meghódították a Fekete-tengertől északra élő bolgárokat (utrigurok és kutrigurok) és szlávokat (antok). 567-ben uralkodójuk, az Al-Duna mentén tartózkodó Baján kagán szövetséget kötött a Kárpát-medencében élő langobárdok királyával Albuinnal, aki ennek következtében legyőzte az itt uralkodó gepidák királyát, Kunimondot. Az avar szomszédságot túl fenyegetőnek érezve végül a langobárdok 568 húsvétján állataikat hátrahagyva Észak-Itáliába vonultak, és az avaroké lett a Kárpát-medence, ahová a kagán áttette székhelyét.

576-ban II. Tiberius Constantinus bizánci császár Valentinus vezetésével követséget küldött a nyugati türkökhöz, hogy a II. Justinus császár és a nyugati türkök első kagánja, Istemi közötti békeszerződést megerősítse, amiről Menandrosz bizánci történésztől értesülünk. Meglepetésükre a nyugati türk uralkodó, Turxanthosz - neve valószínűleg a Türk sad méltóságnevet adja vissza - nagy haraggal fogadta őket, szemükre hányva, hogy befogadták elmenekült alattvalóikat, az avarokat. Nagy nehezen tudták csak lecsillapítani, és részt kellett venniük az uralkodó apjának, a nemrég elhunyt Isteminek a gyászolásában.

Az álavar kérdés

Priszkosz rétor után csak Menandrosz és Theophülaktosz Szimokattész bizánci történészek tudósítanak újra az uarkhoniták néven említett avarokról. Theophülaktosz írja, hogy a türkök először a heftalitákat - más néven abdeleket - győzték le, majd az avarokat, de nem azokat az avarokat, akik 557-ben jelentek meg Bizáncban és Európában. Theophülaktosz azt állítja, hogy az Európába jött avarok nem azonosak a korábban Ázsiában élő avarokkal, hanem csak felvették a nevüket, hogy megfélemlítsék a többi népet, és valójában az oguroktól származnak. Theophülaktosz így őket „álavaroknak” (pszeudoavaroi) hívja. Ugyanakkor leírja, hogy két néprészüket uarnak, illetve khuninak hívják. Ez ugyanaz a kettős népnév, mint amivel korábban Toharisztánban találkoztunk (uar-hiungnu). Ugyanakkor a heftalitákkal való azonosság ellen szól, hogy Theophülaktosz határozottan különbözőnek állítja a két népet. A névfelvételről szóló történethez hasonló viszont már előfordult Tacitusnál is, úgyhogy költött is legenda lehet. A kérdés mindenesetre nem tisztázott, de valószínű, hogy az álavarokról szóló történet hamis.

Az európai Avar Birodalom

Korai avar kor

Európai birodalmuk megalakítását 568-tól számíthatjuk, amikor a Kárpát-medence kizárólagos uraiként ide helyezték központjukat, ahol gepida, szarmata, szláv és bolgár-török népcsoportok felett uralkodtak. A kagán székhelyeként emlegetett avar körgyűrű, a kilenc fallal körülvett táborhely belül falvakkal, valószínűleg legenda.

Az egész Kárpát-medence az övék volt, de Sirmiumot csak 582-ben sikerült elfoglalniuk Bizánctól, majd 584-ben Singidunumot (Belgrád). Folytatták Bizánc elleni hadjárataikat szláv szövetségeseikkel karöltve. 586-ban már Thesszaloniké is az övék volt, és nem sokkal később a szlávok elözönlötték a Peloponnészoszi-félsziget nyugati részét. A Bizánctól 626-ban elszenvedett vereség megrázta a birodalmat, az északi szlávok fellázadtak.

A későavar kor

670 után véget értek az avarok Bizánc elleni háborúi, miután a Balkánon új államot teremtő onogur bolgárok (bolgár törökök) Aszparuh kán vezetésével beékelődtek a két birodalom közé. Ugyanekkor új etnikum jelent meg a Kárpát-medencében is, amely szintén onogurokként szerepel a forrásokban (uniguri, ungri). Korábban a bolgár törökökkel azonosították őket, de újabban a László Gyula által kidolgozott kettős honfoglalás elmélet alapján sokan a magyarok első bevándorlási hullámát látják bennük. A bizánci forrásokban ezután csend övezi az avarokat 790-ig.

A Frank Birodalom terjeszkedése során 788-ban indítja első hadjáratát Nagy Károly az avarok ellen, amely 791-ben súlyos vereséggel ér véget. Az Avar Birodalmat azonban belső nyugtalanság sújtja, és polgárháború tört ki az uralkodó, a kagán és fővezére, a jugurrus között. Egyes vélemények szerint az éghajlat felmelegedése a Kárpát-medencében ekkoriban hosszan tartó, súlyos aszályt okozott, ez pedig éhínséghez vezetett. Ebben a helyzetben támadtak a frankok 796-ban és 803-ban ismét, ami az Avar Birodalom összeomlásához vezetett. 796-ban a nyugati országrészt uraló tudun megkeresztelkedett.

Az utolsó csapást Krum bolgár kán hadjárata jelentette az avarok számára. Utoljára 822-ben hallunk róluk, amikor az avar követek megjelennek a Frank Birodalom frankfurti birodalmi gyűlésén.

Avar uralkodók

A birodalom végnapjairól szóló frank tudósításokból ismerjük az avarok méltóságneveit. A legfőbb uralkodó a kagán volt, a rangban második a vezére, a jugurrus. A nyugati részek irányítója pedig a tudun. A kagán kíséretében tarkhánok voltak találhatók.

Magyarország történelme | Történelmi népek

Авари | Avaři | Awaren | Eurasian Avars | Avaroj | Avars | Avari | アヴァール人 | Avaren (Europa) | Awarowie | ávaros | Avari | Avari | Авари | 阿瓦尔人