Anyanyelvnek azt a nyelvet (vagy nyelveket) nevezzük, melyet egy ember gyermekkorában szüleitől vagy környezetétől megtanult, és azt a mindennapi élete során természetes módon, külön fordítás nélkül képes használni. Gondolatait ezen a nyelven képes legkönnyebben kifejezni. Gyakran mondják azt is, hogy anyanyelv az, melyen az adott személy saját gondolatait megfogalmazza.

Használatos még a kifejezés akkor is, ha egy tanult idegen nyelv művelésének magas fokára akar valaki utalni: anyanyelvi szinten beszéli a nyelvet. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy gyerekkorában tanulta az adott nyelvet, hanem arra utal, hogy úgy beszéli azt, mintha az adott nyelvi közegben nőtt volna fel.

A szociolingvisztikai kutatások szerint egy embernek több anyanyelve is lehet, s élete során anyanyelve akár többször meg is változhat. Továbbá ugyanannak a személynek más-más lehet az anyanyelve a különböző definíciók szerint. Skutnabb-Kangas (1997: 13–14) az anyanyelv négy lehetséges definícióját fogalmazta meg: (1) az elsőként megtanult nyelv, (2a) az a nyelv, amellyel a beszélő mint anyanyelvével azonosul, (2b) az a nyelv, amellyel a beszélőt anyanyelvi beszélőként mások azonosítják, (3) a legjobban ismert nyelv, és (4) a legtöbbet használt nyelv. Az anyanyelv-definíciókat a nyelvi emberi jogokkal kapcsolatos tudatosság foka szerint hierarchikus sorrendbe állíthatjuk. A származás (elsőként megtanult nyelv) és az azonosulás (az a nyelv, amellyel a beszélő azonosul) szerinti definíciók együttes alkalmazása jelzi a nyelvi emberi jogok iránti legmagasabb fokú tudatosságot: Az anyanyelv az a nyelv, amelyet az egyén először tanult meg, és amellyel azonosul.

Az anyanyelv szó gyakran az édes anyanyelv szerkezetben fordul elő, ez azonban nem más, mint egy régóta hagyományozódó, a metaforikus használat miatt bekövetkezett csúsztatás. Az édes anyanyelv eredetileg édesanya-nyelv volt. Nagyon nagy különbség van az édesanyánktól tanult édesanya-nyelv és az iskola által követelt, ránk kényszerített édes anyanyelv között. Az édesanya nyelve az, amit tőle vagy szűkebb közösségünktől tanulunk, ami közösségünkhöz köt — az „édes anyanyelv” viszont valami elvont, elérhetetlen, mások által előírt eszmény. Sokan azt gondolják, önfegyelem és szorgalom kérdése, hogy ezt a nyelvváltozatot megtanuljuk és beszéljük. Ez azonban nem így van: nem olyan egyszerű az édesanyától tanult elsődleges nyelvváltozatot levetkőzni. Az elsődleges nyelvváltozatot automatikusan beszéljük, formái nagyon mélyen bevésődnek agyunkba. Másrészt ez a nyelvváltozat azt a közösséget szimbolizálja, amelyikben fölnőttünk, így elhagyása vagy megtagadása a közösség elhagyását, megtagadását is jelenti.

Források:

• Skutnabb-Kangas, Tove: Nyelv, oktatás és a kisebbségek. Budapest, Teleki László Alapítvány. 1997. ISBN 963-85-166-90
• Sándor Klára: Van-e szükség nyelvművelésre? Köznevelés 2001/14 (április 6.), 7–9.

Nyelvészet

First language Mateřský jazyk Modersmål Muttersprache Gepatra lingvo Lengua materna Äidinkieli Langue maternelle Memmetaal Lingua materna שפת אם Bahasa ibu 母語 Gimtoji kalba Moedertaal Morsmål Morsmål Język ojczysty Língua materna Limba maternă Родной язык Mother tongue Materni jezik Modersmål ภาษาแม่ 母語 Bó-gí