Az Allegro Barbaro (Sz. 49, BB 63) Bartók Béla műve zongorára. Igor Sztravinszkij Le Sacre du Printemps c. műve mellett ez az egyik legjobb példa a 20. században megjelent új ritmuszenére.

Természetesen ennél a műnél is igen fontos szerepet játszik a népzenei ihletés (Sztarvinszkijhoz hasonlóan). A mű polimodális. Fontosság szempontjából, az életmű vonatkozásában, az egyfelvonásos A Kékszakállú herceg vára operával vetekszik az alig 3 perces zongoradarab.

Bartók ezt a művet tulajdonképpen saját művészete paródiájának szánta - a kirtikusok ugyanis túl barbárnak minősítették a zenéjét, erre válaszul készült ez a mű 1911-ben, és mindösszesen két és negyed perc hosszú.

Az 1911-ben komponált mű nem csak Bartók életművében korszakos jelentőségű, hanem az egész magyar zene történetében. A címben jelzett „barbár” elem olyan őserővel tőr be az európai műzenébe, amelyhez hasonlóra csak Sztravinszkijnál találunk példát (lásd feljebb).

A teltfogású hangzatok ostinatóinak erőteljes lüktetése a zongoraszerűség határát jelzi: ezen az úton már csak ütőhangszerek effektusai várnak a zeneszerzőre, aki egy ideig fel is használja ezeket az effektusokat. A súlyos és kíméletlen, pörölycsapásként lezuhanó akkordok azonban mégsem motorikus egyenletességgel játszandók, hanem azzal a rubato-szerű tagolással, amelyet a népdal illúzióját keltő téma megkíván. Ez a téma minimális hangköz-elmozdulásokból szerkesztett, lapidáris képlet, amelynek legjelentősebb – és leggyakrabban előforduló – hangköze a kisterc.

Kodály Zoltán, Ujfalussy József és Kárpáti János idevágó kutatásai kimutatták egyes Bartók-művek hangkészletbeli rokonságát az észak-afrikai arab népzenével. Ennek a hangkészletnek az Allegro barbaro kisterc-motivikája jellegzetes alkotóeleme.

Autográf anyagok

• Fogalmazvány (Budapesti Bartók Archívum: 176); szerzői tisztázata lappang.
• Másolat, Ismeretlen kopista írása (az eredeti lappang)

1. Fakszimile kiadása a Nyugatban jelent meg (1913); —ennek revideált példánya (Wiener Stadt- und Landbibliothek MH14293c) a Musikblätter des Anbruch-beli kiadás (1919) és az Universal Edition 5904 elsőkiadás (©1918, megj.: 1919) metszőpéldánya.

• A Boosey & Hawkes 15190 kiadás (1939) egy példánya, Bartók amerikai javításaival (Bartók Péter gyűjteménye: 29PFC1).

Egy feldolgozás

• Emerson, Lake and Palmer az 1960-as években The Barbarian címen dolgozta fel a művet; a lemez borítóján Bartók Béla elmosódott arcképe volt látható.
• Bartók élete sorában egy holland fúvószenekar készített átiratott a műből fúvos zenekarra

Külső hivatkozások

• Kottája a Nyugatban

Bartók művei