=A magyar szó eredete=

=A magyar szó korai előfordulásai=

A szó írásmódja az idők során sokat változott, de valószínüleg nem fonetikusan, inkább formáját tekintve.

A Rédei Károly által szerkesztett UEW. szerint

• 870 körül: m˙g^˙y˙riya (Pais-Eml. 273);
• 1086/1130-40 k: mogurdi (PRT. VIII, 270);
• 1147-52/ XIII-XIV. sz.: Hetumoger ^* Dentumoger (frn.);
• 1121/1420: Mogioroi (MNY. XXV, 9);
• 1148/1253: Megyer; (FEJÉR CD. II, 29);
• 1214/1334: Mager, frn. (Györffy I, 642);
• 1225: Mogorsciget frn. (OklSz.);
• 1275: Magyarmezev frn.;
• 1290 k.: Magur, Meger frn. (Györffy I, 340-1);
• 1372 u./1448 k.:ky¨magarazuala (JókK. 2);
• 1400-10: magarorzag (SchlSzj);
• 1476: magyary Mathyas kyralhoz (SzabV.); el kezdeneyek magerazny; magyarán;
  Megyer, Békásmegyer, Káposztásmegyer, Pusztamegyer, Megyercs, Megyered, Nagymegyer.

Az SzT. alapján

• 1581: Az Magyar f. 2 Szám. 3/IV. 11;
• 1588: Az magiar legint mykor fel Akaztottak, az melj az Zabo Marton Pinzet el lopta volt attam az Ciganoknak f. 1 i.h. 4/I. 38.
  - itt meg kell jegyeznem, hogy a ”lopta volt” szerkezet a mai napig jelen van a székelyek tájszólásában;
• 1630: Magiar Ember;
• 1642: magyar bizonsagokkal;
• 1645: Magjar;
• 1740: Magjar és Oláh;
• 1742: Magyar inaskájával.

Az NySz szerint

• 1252-54:, Magor, moger, Mogorfalu (DebrC 526. mager, CornC. 24. Magyer);
• magyaroknak (KeszthC. 467.).

A Penavin Olga-féle SzlavSz. szerint

• mágyár; m˙agy˙ar.

=A magyar szó jelentésváltozatai=

A magyar szó jelentései

---

A magyar szó jelentése az idők folyamán keveset változott. A különböző értelmező és nyelvszótárak gyakran azonos jelentést közölnek a szóról.

Az SzT. alapján:

• Magyar, mint ’katona, ki hadba vonult’ (pl.: 1653: Bocskai István is nagy hajdu és magyar haddal megindulván, béjött Erdélybe, I, 53 NSz; 1710: Apafi Mihály… igen nagy félelemben vala, mivel Kemény Jánossal olyan szép mind német s mind magyar hadak valának öt annyin is számmal mint a törökök 52)
• magyar, mint vmely ’renden lévő, közösséghez tartozó magyar ajkú személy’ (pl.: 1571: eo kegelme plebanos vram Melle Elegh egy predicator az zas vraim Rendyre, Az Magiar vraim Rezere azonkeppen ketteo TanJK V/3 46b)
• magyar, mint eklézsia ’népggyűlés’ (pl.: Al Gyógyi Magyar Ecclesianak H; JHb LXXI/8. 254-5.)
• magyar, mint birodalom, állam (pl.: 1710: (Zrínyi Miklósnak) mása akkor a magyar birodalomban nem vala 74)
• magyar, mint államot, nemzetet képviselő, jelképező (pl.: 1710: császárral vannak magyarok, a magyar törvény s rend 391)
• magyar, mint magyarosan készített, magyar módi (pl.: 1748: magyar nyereg drága készületűek U; Szentk. Joh. Szabó (70) jb vall.)
• magyaros szabású (pl.: 1804: bunda, czipő, csizma 30)
• magyar divat, szokás (pl.: 1657: Vők… valami temérdek gyolcsot szakócára küldvén bé, nem tudván az magyar formát, minthogy az németek gatyát nem, inget hosszat, szűk ujjút viselnek, oly szoros gatyát csinálának, alig ülhettem lóra benne 43)
• magyaros ízlésnek megfelelő (pl.: 1705: odajöve ebédre … Gesdorf generál is több tisztekkel együtt … az ebéd continuálódék, ennek is pedig hasonló magyar forma étkei valának I, 638)
• Magyarországon és Erdélyben használt mérőeszköz (pl.: 1718: Német és magjar fontalis, lőtt Német font 21 Masa kb Rétyi Péter lev. Fog.-ból)
• Igazvérű, jóféle (pl.:1672: magyar hazájának az csendességet és szabadságát kívánja VI, 13)
• Magyar nyelvű (pl.: 1714: az magyar Biblia… 43)
• Magyarok lakta területen honos (pl.: 1798: Magyar Lentsék Percept(uma) MT, MKG)

Az ÉrtSz és az ÉkSz szerint:

Magyar, aki Mo. területén, kisebb, nagyobb csoportjaiban pedig Mo-gal határos államok területén élő, finnugor eredtű nyelvet beszélő nép. Az ÉkSz még hozzá teszi, hogy melléknévként régen a szó volt tüdőbaj, de ez kiveszőben van, ill. maláriára mondták a magyar szót, de ez is régies alak, vagy még jelenthette a ’széthúzást’ is, ennek nyilván a történelem adott alapot. Érdekesség még, hogy magyarholdnak hívják az ’1200 négyszögből álló idomot’. A magyar kártya ’Tell Vilmos mondájának szereplőivel díszített 32 lapos kártya fajta’. Használták még ilyen formában: magyar sógor, ami annyit tesz: ’nagyon távoli, nem kívánt és nem várt, nem felvállalt rokon’, ez is a széthúzással párhuzamos. Régen a reformátusokra mondták azt, hogy magyarvallású. Főnévként a szót a következőképpen használták: magyarparaszt=’öregember’; magyartánc=’frisstánc’; magyar ruha=’lenge ruha’, ’gatya’ (tréfásan). Sajnos olyan pejoratív példával is találkoztam egy angol értelmező szótárban, ahol a magyart a cigánnyal definiálták.

Rokon szavak

---

Az MTSz alapján:

• Magyarán: ’világosan, egyenesen, félreérthetetlenül, kereken (pl. megmondani) derekasan, emberül’
• Magyaráz: érthetővé tesz vmit (SzlavSz., MTSz.).

A Balassa-féle szótár szerint:

• a magyaráz egy jelenség, esemény, ok, cselekvés indítékait, összefüggéseit, állapotát igyekszik érthetővé tenni.

Az SzT nyomán:

• Magyarábban: ’érthetőbben’
• Magyarázás: ’értés’,’részletezés’,’taglalás’
• Magyarosság: ’közlésünk legyen összhangban a magyar nyelv törvényeivel’ (NyMkSz.).
• Magyarán: ’hímezés, hámozás nélkül kereken’ (SzlavSz.).

Az NySz szerint:

• Jó neven venni, jóra magyarázni.
• A rosszalkodó ember mindent rosszra ért: az ingyenes ember mindent jóra magyaráz.
• Magyarizmus: hungarizmus
• Magyarkodik: virtusát megmutatja

=A magyar szó előfordulásai=

A beszédben

---

• Magyarán megmondtam neki! (Szeged, Csallóköz, Csaplár Benedek)
• Magyarán megmondom. (Erdővidék)
• Magyarán helytáll. (Szeged, Csallóköz, Csaplár Benedek)
• Magyarul megverem! (Erdővidék)
• Vakulj magyar! Mondás arra, ha csak látszatból teszünk, adunk valamit.
• Magyarbors (Lovászpatona)
• Magyarbőr (Hortobágy)
• Magyarbanda (Rákoskeresztúr)
• Magyargatya (Gyöngyös )

Az irodalomban

---

Kölcsey Ferenc
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors, akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!

(Himnusz)

Vörösmarty Mihály
Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
mely ápol s eltakar.
(Szózat)

Arany János
Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéhnek:
Hunor s Magyar, két dalia,
Két egytestvér, Ménrót fia.

(Rege a csodaszarvasról)

Petőfi Sándor
Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

(Magyar vagyok)

József Attila
Adtál földmívest a tengernek,
adj emberséget az embernek.
Adj magyarságot a magyarnak,
hogy mi ne legyünk német gyarmat.
Hadd írjak szépet, jót - nekem
add meg boldogabb énekem!

(Hazám)

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!

(A Dunánál)

Ady Endre
Elvadult tájon gázolok:
Ős, buja földön dudva, muhar.
Ezt a vad mezőt ismerem,
Ez a magyar Ugar.

(A magyar Ugaron)

Juhász Gyula
A magyar, aki hivatott a nagyra
És büszke útját mindig félbehagyja.

(Magyar elégia)

=Bibliográfia=

• B. Lőrinczy Éva: Új magyar tájszótár I-IV. Bp., 1979-2002

• Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára I-II. Pest, 1867-72 (MTSz.)

• Balassa József: A magyar nyelv szótára I-II. Bp., 1940 (Balassa)

• Bárczi Géza: Magyar szófejtő szótár Bp., 1941

• Bárczi Géza – Országh László: A magyar nyelv értelmező szótára I-VII. Bp., 1959-62 (ÉrtSz.)

• Benedek Zalán: A magyar szó etimológiája, Veszprém, 2005

• Benkő Loránd: A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I-IV. Bp., 1967-84

• Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára I-IV. Pest 1862-74

• Grétsy László – Kemény Gábor: Nyelvművelő kéziszótár Bp., 1996 (NyMkSz.)

• Gombocz Zoltán – Melich János: Magyar etymologiai szótár I-XVIII. Bp., 1914-1944

• Jókai szótár I-II. Bp., 1994

• Juhász József – Szőke István – O. Nagy Gábor – Kovalovszky Miklós: Magyar értelmező kéziszótár Bp., 1972

• Kiss Gábor: Magyar szókincstár Bp., 1998

• O. Nagy Gábor – Ruzsiczky Éva: Magyar szinonimaszótár Bp., 1978

• Penavin Olga: Szlavóniai (kórógyi) szótár I-III. Újvidék, 1968-78 (SzlavSz.)

• Pusztai Ferenc: Magyar értelmező kéziszótár Bp., 2003 (ÉkSz.)

• Rédei Károly: Uralisches etymologisches Wörterbuch I-III. Bp., 1986-1991 (UEW.)

• Szabó T. Attila: Erdélyi magyar szótörténeti tár I-IX. Bukarest, ill. Bp., 1967-1999

• Szarvas Gábor – Simonyi Zsigmond: Magyar nyelvtörténeti szótár I-III. Bp., 1890-93 (NySz)

• Szinnyei József: Magyar tájszótár I-II. Bp., 1893-1901

Magyar nyelv