Magyarország újkori történetének meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Ugynakkor a nemzetiségekkel való konfliktusok már előrevetítették a történelmi Magyarország fölbomlásának lehetőségét. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni.
Az 1848-as tavaszi átalakulás programja majdnem két évtizedes előkészítő munka eredménye. Bár a reformkori országgyűléseken nagyon kevés valódi változtatást sikerült elérni, de lehetőséget teremtettek arra, hogy reform szellemű liberális nemesség kidolgozza a saját programját. Megjelenhettek az országos nyilvánosság színpadán, a leendő forradalom vezetői: Batthyány, Kossuth, Deák, Széchenyi, Szemere, Eötvös, ...
Március 23-án az országgyűlés alsótábláján Batthyány Lajos, a március 17-én kinevezett miniszterelnök, kihirdette minisztériumának névsorát. Ezek alapján:
| Batthyány Lajos | elnök |
| Szemere Bertalan | belügy |
| Kossuth Lajos | pénzügy |
| Deák Ferenc | igazságügy |
| Mészáros Lázár | hadügy |
| Klauzál Gábor | kereskedelem és ipar |
| Széchenyi István | közlekedés és közmunka |
| Eötvös József | vallás és közoktatás |
| Esterházy Pál | király személye körül |
A hivatalos megnyitóra július 5-én, Pesten került sor. Az országgyűlés a szabadságharc végéig együtt maradt, bár részben kicserélődött képviselői állománnyal. Az üléseket december 31-ig Pesten, azután 1849. január elejétől május 31-ig Debrecenben, július 2-án újból Pesten, majd július második felében Szegeden, végül - már csak néhány fő részvételével - augusztus 11-én Aradon tartották.
A magyar siker hatására a Magyarországon élő nemzetiségekben is feltámadt a nemzeti érzés. 48-ban már nem elégedtek, meg anyanyelvük kisebb- nagyobb használatával. Magukat, mint külön nemzetet akarták elismertetni az ország határain belül. Külön területeket akartak, melyen saját uralmukat akarták berendezni. A magyar vezetők azonban erről hallani sem akartak. Szerintük anyanyelvüktől függetlenül országunk minden lakója az egységes magyar nemzet tagja. Ekkor a nemzetiségek vezetői a bécsi udvarhoz fordultak segítségért. (Köztudott, hogy Bécs mindent megtett az ellentétek kiélezése érdekében.) A Habsburgok előbb titokban, majd nyiltan is támogatták a magyar forradalom ellen irányuló szerb felkelést és a horvátok támadását. Megjegyzendő, hogy a horvátok évszázadok óta jelentős, a Monarchián belüli kiváltságokat élveztek. A külországi szerb kisebbség forradalommal való szembefordulásának egyik fő okát épp a horvát előjogok élvezték, a szerb vezetők szerették volna ezeket a maguk számára is megkapni, de nem történt meg. A románok szembefordulásának fő okát Katona Tamás történész az elmaradt jobbágyfelszabadításban jelölte meg (MKR, 2006. 03. 14. 8.00), ennek a magyar szándék szerint is meg kellett volna történnie, de adminisztratív okok miatt (az erdélyi országgyűlés összehívásának nehézkes, késedelmes volta) elkésett.
1848 nyarán az udvar elérkezettnek látta az időt, hogy Mo.-n is visszaállítsa tejhatalmát. 1848 szeptemberében Jellasics vezetésével fegyveres támadás indult a magyar kormány ellen. Batthyány legfontosabb feladatnak a horvát bán megállítását tartotta. A Dunántúlon népfelkelést hírdetett és mozgósította a nemzetőrséget. 1848 09.29-én a magyar seregek döntő verseget mértek a császári seregekre Pákozdnál. Jellasics Bécs felé menekült az országból.
This article is licensed under the GNU Free Documentation License.
It uses material from the
"1848–49-es forradalom és szabadságharc".
Home Page • arts • business • computers • games • health • hospitals • home • kids & teens • news • physicians • recreation• reference • regional • science • shopping • society • sports • world