Az Ókori Görögország fogalmát a közvélemény és a tudomány igen rugalmasan használja. Amikor azt mondjuk, már "már az ókori görögök is", akkor általában az i. e. 8. századtól, a görög írásbeliség újbóli megjelenésétől a klasszikus Athén korszakán át a hellénizmusig, esetleg a római császárkor elejéig tartó időszakot értjük alatta.

A krétai civilizáció az égei civilizáció része volt, ami ugyan szerepel a görög mitológiában, de a népe nem volt görög. A görögök az akhájok majd a dórok bevándorlása után sok kulturális elemet átvettek a korábban ott lakó népekről, ezekről tanúskodik a sok jövevényszó is a görögben.

A tudomány erősen megkülönbözteti a mükénéi Görögország, a trójai háborúk korát, a klasszikus Görögország vagy antik Görögország korától, aminek kultúrájából az európai civilizáció kifejlődött. A kettő közötti sötét korban (vagy archaikus korban) ugyanis a kultúra annyira lehanyatlott, és olyan népcserék mentek végbe, hogy az írásbeliség eltűnt és új írást kellett átvenni a föníciaiaktól.

A klasszikus Görögország területe a mai Görögország, valamint Kis-Ázsia Égei-tengeri partvidéke, a Feket-tenger partvidéke, Szicília, Dél-Itália (Magna Gretia), Gallia déli partvidéke, egyes afrikai és hispánia kolóniák. Közös jellemzőjük, hogy csupa etnikailag görög eredetű népességről van szó. A hellénisztikus Görögország ezeken kívül magában foglalja Egyiptomot, egész Kis-Ázsiát, Szíriát és nagy keleti területeket egészen Indiáig, amelyek közül a Greko-baktriai királyság hosszú ideig fennált.

Források

• Németh György: A polisok világa (Korona Kiadó, Budapest, 1999, ISBN 963-9191-11-6)
• Hegyi Dolores - Kertész István - Németh György - Sarkady János: Görög történelem - a kezdetektől Kr. e. 30-ig (Osiris, Budapest, 1995, ISBN 963-379-118-9)

Ókori Görögország