Ázsia

LocationAsia.png | Asia satellite orthographic.jpg Ázsia a Föld legnagyobb és legnépesebb kontinense. Területe 44,4 millió km². A Föld összes szárazföldjének mintegy 30%-át teszi ki. Ázsia észak-déli kiterjedése – miután átnyúlik a déli féltekére is – óriási, 11 000 km; kelet-nyugati irányban "csak" 9000 km. Európával együtt alkotja Eurázsiát, amelynek Ázsia a négyötöd részét teszi ki.

Elhelyezkedése

Északon a Jeges-tenger, keleten a Csendes-óceán és melléktengerei, délkeleten Ausztrália és Óceánia, délen az Indiai-óceán, délnyugaton a Vörös-tenger, a Szuezi-csatorna és a Földközi-tenger, nyugaton a Fekete-tenger, a Kaukázus, a Kaszpi-tenger, az Urál folyó, és az Urál-hegység határolja.

A hatalmas kontinensnek két vitatott területe is van. Az egyik Európa, amelytől "mesterséges" határ választja el, és ezért sokan a két földrészt Eurázsia néven egyetlen kontinensnek tartják. A másik terület az Arab-félsziget, amely – szerkezetét, éghajlatát, növény- és állatvilágát tekintve – inkább Afrikához tartozik.

Történelem

Ázsia felfedezése, kutatása már i. e. 500-ban elkezdődött Dareiosz perzsa király parancsára, amikor is az Indus torkolatát derítették fel. Később rómaiak, portugálok, spanyolok, oroszok indítottak expedíciókat a partvidékek és a belső területek megismerésére. Több mint százötven jelentős expedíció indult felfedezőútra az 1900-as évek közepéig.

A kontinens népei rendkívül kevertek, mongoloid (kínai, koreai, japán, vietnami, burmai, maláj stb.), europid (indiai, iráni, kaukázusi, orosz stb.), valamint ausztralid tipusú emberek élnek itt. Kulturális színvonaluk szélsőségesen különbözik, ugyanúgy, mint gazdasági-technikai felkészültségük és lehetőségük.

Földrajza

Partjait félszigetek (Hindusztáni-fsz., Indokínai-fsz., Koreai-fsz., Kamcsatka-fsz., Tajmir-fsz. stb.), továbbá tengerek, öblök (Arab-tenger, Bengál-öböl, Dél-kínai-tenger, Kelet-kínai-tenger, Japán-tenger, Ohotszki-tenger, a Jeges-tenger melléktengerei stb.) kísérik. A partok tagoltak, helyenként csipkézettek.

A kontinenshez nagy területű és kiterjedésű szigetvilág is tartozik. Ilyenek – csak a legfontosabbakat említve – Ceylon (Sri Lanka), Nagy-Szunda-szk., Kis-Szunda-szk., Új-Guinea (politikailag részben Óceániához tartozik), Fülöp-szigetek, Japán-szigetek, Szahalin, a Jeges-tenger szigetei stb.

Ázsia a "legek kontinense", majd mindegyik földrajzi jellemzőjével megelőzi a többi földrészt. Ázsiát a Bering-szoros (35 km) választja el az amerikai kontinenstől. Ázsia 44,4 millió km²-es területével a legnagyobb földrész. Legmagasabb hegycsúcsa a Himalája hegyláncából kiemelkedő Csomolungma /Mt. Everest/ (8848 m), egyben a Föld legmagasabb pontja. Ázsia – és a Föld - legmélyebb pontja a Holt-tenger árkában található (−397 m). Legnagyobb félszigete az Arab-félsziget (2 691 000 km²), a Földön is a legnagyobb. Ázsia területén található a Föld legnagyobb tava, a Kaszpi-tenger (371 000 km²) és a legmélyebb tava a Bajkál-tó (−1620 m). Legnagyobb kiterjedésű sivataga a Góbi (900 000 km²). Leghosszabb folyója a Jangce /Csiang-Csiang/ (6300 km) a Tibeti-fennsíkon ered és a Kelet-kínai-tengerbe torkollik.

Ázsia – leszámítva az Antarktisz 2000 m átlagmagasságú jégtömbjét – a "legmagasabb" kontinens. Közepes magassága 950 m. Legmagasabb pontja egyben a "világ csúcsa" is (Csomolungma 8848 m). Legmélyebb területe is "világcsúcs", a Holt-tenger szintje 397 m-rel fekszik a tenger szintje alatt.

Ázsia hatalmas kiterjedéséből és változatos felszínéből adódóan csak a nagyszerkezeti egységeket tudjuk megemlíteni. Legszembetűnőbb természeti-földrajzi jelenség a Dél-Ázsián végigvonuló – a harmadkorban kialakult – fiatal lánchegység: az Eurázsiai-hegységrendszer ázsiai része. Európai szakaszától abban különbözik, hogy az ívelt hegyvonulatok magasföldekben (csomópontokban) futnak össze, és kiöblöződő láncaik mandula alakú fennsíkokat, magasföldeket fognak közre. Ilyen csomópont az Örmény-fennsík (2000 m magas bazalttakaró), amelyből nyugat felé az Észak-anatóliai- és a Toros-hegység vonulatai ágaznak ki, körülvéve az 1000 m átlagmagasságú Anatóliai-magasföldet. Délkelet-kelet felé a Zagrosz-hegység és az Elburz hegyláncai indulnak ki – utóbbi folytatása a Kopet-dag –, együttesen az 1200 m átlagmagasságú Iráni-felföldet övezik.

A másik nagy csomópont a "világ teteje", a Pamír, 4000-4500 m-es átlagmagasságával. A peremhegységek 7000 m fölé emelkednek. Különböző szerkezeti típusok találkoznak itt. Az eurázsiai gyűrt szerkezetű Hindukus és a Szulejmán-hegység nyugat, illetve délnyugat felől érkező láncai a délkeletre ívelődő Himalájában folytatódnak, míg északkeleti irányban a Tien-san rögvonulatai, keletre pedig az egyik legidősebb hegység a Kunlun láncai ágaznak ki. A Himalája 8000 m-es és a Kunlun 7000 m-es csúcsai fogják közre Tibetet, amelynek fennsíkja 4500-5000 m átlagmagasságú.

A harmadik csomópont Indokínában van, itt találkozik újra a Himalája és a Kunlun. A Dél-kínai-masszívum miatt az Eurázsiai-hegységrendszer nyugat-keleti iránya észak-délire vált, s ilyen irányú. lealacsonyodó vonulatokkal hálózza be a környező területeket, szigeteket. Közöttük sok a medence és a magasföld.

A Pacifikus-hegységrendszer észak-déli csapásirányú, három fő vonulata van, kettő a kontinensen, egy pedig a Kamcsatka-félszigettől a Japán-szigeteken és a Fülöp-szigeteken át Borneóig nyúlik. Kölső peremén mélytengeri árkok húzódnak, ez bizonyítja a vetődéses szerkezetet. A belső ívek alacsonyabbak, 1700-2700 m körüliek, a "szigetív" hegységei már 3000-4000 méteresek. A legnagyobb vulkán a Kljucsevszkaja Szopka, 4750 m magas.

Az Altaidák ókori töréses röghegységek, a harmadkorban erősen kiemelkedtek (7000 m körüliek). A Tien-San és a Kunlun között terül el az 1000 m körüli átlagmagasságú Tarim-medence, a Tien-San és az Altaj között Dzsungária. Mindkettő sivatagos terület. Észak felől az Altaidák határolják a Góbit, a Föld legnagyobb magasföld- és medencerendszerét.

Nagy területűek a táblásvidékek: az Arab-félsziget, a Dekkán-fennsík. Előbbi kelet felé lejt, nyugat felől magas hegységnek látszik (Libanoni-hg. és a Hidzsáz); utóbbi 800-1000 m magas, bazaltlávás tábláját a Nyugati- és a Keleti-Ghátok fogják közre.

Ázsiában az alföldek is hatalmas területeket foglalnak el. Ilyenek: a Nyugat-Szibériai-Alföld, Kínai-alföld, Hindusztáni-alföld stb.

Vízrajz

Ázsia vízrajzának két fő sajátossága van: centrális és periférikus. A centrális lefolyástalan területek a kontinens közel egyharmadát ölelik fel (ilyen pl. az Aral-tó vidéke). A belső óriás hegységekből hatalmas folyók futnak le a perifériákra, minden irányban a tenger felé.

Folyók

Északra az Irtis, Ob, Jenyiszej, Léna; kelet felé Amur, a Sárga-folyó, a Jangce; délre a Mekong, az Irrawaddy, a Gangesz-Brahmaputra, az Indus stb.

Tavak

A kontinensnek kevés tava van, azok is főként a lefolyástalan területeken találhatók (Kaszpi-tenger, Aral-tó, Balhas-tó, Lop-nór, Isszik-kul stb.).

Vízgyűjtő területek

Kialakulás

Ázsia legősibb darabjai északon az Angara (Szibériai)-, keleten a Kínai-, délkeleten a Kambodzsai-masszívum, amelyek az Eurázsiai-lemez részei; míg délen az indiai Dekkán-masszívum és délnyugaton az Arab-tábla (Arábiai-lemez), az ősi Gondvána-föld maradványai. A masszívumok már az őskorban letarolódtak. Törmelékeikből gyűrődtek fel az ókori lánchegységek, amelyek pusztulása keletkezésükkel egyidőben megindult. Tönkjeik a harmadkorban összetöredeztek, és röghegységgé alakultak. A karbonkorban gyűrődött fel a kontinens határát képező Urál-hegység és az Altaidák vonulata. A harmadkorban két újabb hatalmas hegységrendszer: az Eurázsiai és a Pacifikus-hegység alakult ki. Előbbinél a gyűrődés játszotta a főszerepet egyenetlen vulkanizmussal kísérve, utóbbi létrejötténél a vetődés volt a jellemző, erős vulkáni működéssel. A pacifikus övezetben napjainkban is gyakori a vulkáni kitörés és a földrengés.

Ázsia legfiatalabb – negyedkori – képződményei az alföldek, amelyek azt követően jöttek létre, hogy a hatalmas hegyláncok kiemelkedtek. Ekkor megnövekedett a folyók eróziós tevékenysége, és feltöltötték a sekélyebb öblöket, vízzel borított belső medencéket (pl. Mezopotámia, Kínai-alföld, az Indus alföldje, Hindusztáni-alföld). Ezek a feltöltések az egyes lemezeket (masszívumokat) szinte hozzáragasztották a kontinens központi tömbjeihez. Ilyen – tengeri és folyami feltöltéssel kialakult – hatalmas síkság a Nyugat-szibériai-alföld is, amely még az oligocénban is belső tenger volt. A kontinens mai alakját a negyedkorban érte el, de még jelenleg is változik, hiszen a lepusztulás-feltöltődés napjainkban is zajlik (pl. a Gangesz-delta).

Éghajlat

Ázsia éghajlata rendkívül bonyolult, területén minden éghajlati zóna megtalálható. Nagyjából az övezetes rendszer érvényesül. Az Egyenlítő két oldalán egyenlítői (trópusi); a kontinens déli, délkeleti részén trópusi és szubtrópusi monszun; a magashegységekben, fennsíkokon hegyvidéki; középső sávjában kontinentális éghajlat a jellemző. Ettől északra a tajga és a tundra helyezkedik el. A kontinentális éghajlatú területek közé ékelődnek a mérsékelt övi sivatagok (Góbi, Turáni-alföld), az Arab-félsziget és a Thar trópusi sivatagok.

A trópusi területeken 26-28 °C, a monszunterületeken 15-23 °C, a kontinentális területeken 0-10 °C, a tajgákon 0 °C, −10 °C, északabbra −10 °C alatti az éves középhőmérséklet. Természetesen a domborzati tényezők módosíthatják ezeket az értékeket. A legmagasabb hőmérsékletet +54 °C-ot Izraelben, a legalacsonyabbat: −78 °C-ot Ojmjakonban (Oroszország) mérték.

A csapadékviszonyok is övezetek szerint változnak, de még tarkább a kép, mint a hőmérsékletnél. A szubtrópusi-trópusi területeken 1000-3000 mm-es a csapadék, a csendes-óceáni parti sávban 600-1000 mm, a tajgákon 250-500, a tundrákon 250 mm alatti. Kb. ugyanennyi a mérsékelt övi sivatagokban is, míg a trópusi sivatagokban 100 mm-nél kevesebb. A legnagyobb évi csapadékmennyiség 11 824 mm (Cherrapunji, India), a legalacsonyabb 45,7 mm ('Adan ^*, Jemen).

Növényzete, talaja övezetes. Délről észak felé haladva: trópusi őserdők, délkeleten kemény lombú és babérerdők, Indiában fás-füves szavanna, a mérsékelt övben füves puszták és lombhullató erdők, északabbra vegyes erdők, végül a tűlevelű erdő és a tundra a jellemző. A trópusokon és szubtrópusokon a vörös és a sárga, a mérsékelt területeken a barna, majd a mezőségi és gesztenyebarna pusztai, a szürke pozdolos, végül a tundavidék váztalajai a főbb talajféleségek.

Növény- és állatvilág

Trópusok, szubtrópusok
- Növényvilág
- Állatvilág

majmok, félmajmok, oroszlán, tigris, párduc, indiai elefánt és orrszarvú

Monszunterületek
- Növényvilág
- Állatvilág

szarvasfélék, tigris, fácánfélék

Mediterrán területek
- Növényvilág
- Állatvilág

kétpupú teve, antilop, vadszamár, jak

Északi területek
- Növényvilág
- Állatvilág

medve, róka, farkas, szarvasfélék

Tenger
- Növényvilág
- Állatvilág

bálna, fóka, jegesmedve, rozmár

Ázsia országai

Fő szócikk: Ázsia országai

Afganisztán
Azerbajdzsán
Bahrein
Banglades
Bhután
Brunei
Ciprus
Ciszjordánia és Gázai-övezet(Palesztin Nemzeti Hatóság)
Dél-Korea
Egyesült Arab Emirátusok
Észak-Korea
Fülöp-szigetek
Grúzia
India
Indonézia
Irak
Irán
Izrael
Japán
Jemen
Jordánia
Kambodzsa
Katar
Kazahsztán
Kelet-Timor

Kína
Kirgizisztán
Kuvait
Laosz
Libanon
Malajzia
Maldív-szigetek
Mianmar
Mongólia
Nepál
Omán
Oroszország
Örményország
Pakisztán
Srí Lanka
Szaúd-Arábia
Szingapúr
Szíria
Tadzsikisztán
Tajvan
Thaiföld
Törökország
Türkmenisztán
Üzbegisztán
Vietnam

Megjegyzések

Ajánlott irodalom

Általános munkák:
- Detre Józsefné (szerk.) : A Kultúra Világa. A Világ Népei – Ázsia . 1965.
- Kiszely István : A Föld népei 2. – Ázsia népei . 1984.
- Stefány Judit et.al. : Ázsiai kultúrák . Közgazdasági Gimnázium Alapítvány, 1994.
- Winfried Scharlau : Ázsia, Ausztrália . Dunakönyv Kiadó, Budapest, 1993.
- Boros János : A Kaukázus – a népek hegye . 1980.
- Oláh László : Kelet . Budapest, 1990.
- Patkó Imre : Tibet . 1957.
- Baktay Ervin : India Bölcsessége . 1943.
- Mayer, Adrian : India . Budapest, 1996.
- Waterstone, Richard : India . Könyvklub – Helikon, Budapest, 1996.
- Wojtilla Gyula : A Mesés India . Budapest, 1988.

Kultúra:
- Alleg, Henri : Vörös Csillag és Zöld Félhold . 1988.
- Bacski György (szerk.) : Szovjetunió . útikönyvek, Budapest, 1979.
- Balázs, Etienne : Gazdaság és társadalom a régi Kínában . 1976.
- Balogh András : Társadalom és politika a gyarmati Indiában . 1977.
- Béládi László – Miszlivecz Ferenc (szerk.) : Történelmi átmenetek, átmeneti társadalmak . Tanulmányok II., Budapest, ELTE JTK1983.
- Bitterli, Urs : „Vadak” és „Civilizáltak” . 1882.
- Bodrogi Tibor – Boglár Lajos (szerk.) : Törzsi művészet . II. Kötet: Amerika, Ázsia 1981.
- Boulnois, Luce : A Selyemút . 1972.
- Brentjes, Burchard : Kánok, szultánok, emírek . 1985.
- Ecsedy Ildikó : Hétköznapok és ünnepek a régi Kínában . 1990.
- Ecsedy Ildikó : Nomádok és kereskedők Kína határán . 1972.
- Erdélyi István : Ázsiai lovas nomádok . 1982.
- Fitzgerald, Patrick : Az ősi Kína . 1978.
- Gáthy Vera : Államigazgatás a gyarmati és független Indiában . 1985.
- Gáthy Vera : Kasztok és falvak a változó Indiában . Tanulmányok. Regionális., Budapest, ELTE JTK1985.
- Halász György : Afganisztán gyújtópontban . 1980.
- Kidder, Edward : Az ősi Japán . 1987.
- Maspero, Henri : Az ókori Kína . 1978.
- Maszanori, Jamadzsi : Japán, történelem és hagyományok . 1976.
- Pilbeam, Mayis : Nagy civilizációk . 1990.
- Terebess Gábor : Ezerízű Kína . 1986.
- Tőkei Ferenc : Őstársadalmak és ázsai termelési mód . 1982.

Útleírások:
- Baktay Ervin : Kőrösi Csoma Sándor . 1962.
- Bakonyi Péter : Kalandok Keleten . Budapest, 1990.
- Bodrogi Tibor (szerk.) : Messzi népek magyar kutatói . 1978.
- Brunton, Paul : India titkai . Budapest, 1991.
- David-Neel, Alexander : Mágusok között Tibetben . Budapest, 1991.
- Györffy György (közr.) : Julianus, Plano Carpini és Rubruk útijelentései . 1965.
- Hedin, Sven : A rejtelmes India felé I.-II. . én.
- Hedin, Sven : Első utam Ázsiába . én.
- Jankó János : Zichy Jenő gróf kaukázusi és középázsiai utazásai . 1897.
- Landor, Henry S. : Utazás a rejtelmes Tibetbe . Budapest, 1930.
- Ligeti Lajos : Sárga Istenek, Sárga Emberek . Budapest, 1988.
- Molisch, Hans : A felkelő nap országában . 1930.
- Takács Zoltán : Buddha Útján…1.-2. . Budapest, 1938.
- Vajda Imre (ford.) : Marco Polo utazásai . 1963.