Ásványtan

Az ásványtan vagy mineralógia a földtudományok (geológia) olyan területe, amely az ásványok tanulmányozásával és rendszerezésével foglalkozik.

Fő részei

Az ásványtan tudománya két fő részre tagolódik:

általános ásványtanra és
rendszeres ásványtanra.

Az általános ásványtan

Az általános ásványtan fejezetei a következők:

kristálytan/kristályalaktan - a kristályok alaki sajátságait rendszerezi,
kristálykémia - a kristályok belső szerkezetére vonatkozó ismereteket tárgyalja,
kristályfizika - a kristályok fizikai (pl. optikai) sajátságait írja le,
ásványkémia - az ásványok kémiai tulajdonságait tanulmányozza,
ásványgenetika - az egyes ásványfajok és ásványtársulások keletkezésével és településkörülményeivel foglalkozik.

A rendszeres ásványtan

A rendszeres ásványtan vagy ásványrendszertan a kémiai és kristályszerkezeti rokonságuk alapján csoportosítja az ásványokat, ismerteti az ásványfajok alaki, rácsszerkezeti, fizikai és kémiai tulajdonságait, valamint keletkezési körülményeit és fontosabb lelőhelyeit.

Nevezetes magyar mineralógusok

Benkő Ferenc (1745–1816): az első magyar ásványtani mű, a Magyar mineralógia, az az a kövek és értzek tudománya (Kolozsvár, 1786) szerzője.
Kitaibel Pál (1757–1817): 1794-ben megállapította, hogy egyes börzsönyi ércekben egy addig ismeretlen félfém található. Ez később a Müller Ferenc által felfedezett tellúrral bizonyult azonosnak. Minthogy azonban Kitaibel megelőzte Martin_Klaproth erre vonatkozó bejelentését, a tellúr felfedezői között őt is számon kell tartanunk.
Szabó József (1822–1894): Világhírű petrográfus és mineralógus, nevéhez fűződik a budapesti egyetem ásvány-kőzettani intézetének létrehozása, számos egyetemi tankönyv megírása.
Krenner József (1839–1920): Eötvös Loránd egykori nevelője. 1866-tól a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárának őre, később igazgatója, híres mineralógus és krisztallográfus, több új ásványfaj leírója. Nevét a krennerit {(Au,Ag)Te₂} ásványnév is őrzi.
Semsey Andor (1833–1923): Az ásványtan nagy mecénása. Számos ásvány-, kőzet- és kövületgyűjteményt vásárolt meg múzeumaink számára, többek között világhírűvé fejlesztette a Nemzeti Múzeum meteoritgyűjteményét is. Nevét a semseyit {(9 PbS*4Sb₂S₃)} ásványnév is őrzi.
Koch Sándor(1896–1983): 1919 és 1935 között a Nemzeti Múzeum ásványtárának munkatársa, ahova elődje, Krenner József ajánlotta. A szegedi egyetem megalakulása után az ottani ásvány-kőzettani tanszéket vezeti (1940–1968). Két legfontosabb összefoglaló munkája a Sztrókay Kálmánnal közösen jegyzett, kétkötetes Ásványtan, valamint a hatvanas évek közepén megjelent Magyarország ásványai c. műve.

Szakirodalom

Szakáll Sándor: Ásványrendszertan (Miskolci Egyetem, 2002)
Bognár L.: Ásványhatározó (Gondolat, 1987)
Koch S., Sztrókay K.: Ásványtan I-II (Tankönyvkiadó, 1967)
Koch S.: Magyarország ásványai (Akadémiai Kiadó, 1985)
Kubovics I.: Kőzetmikroszkópia I-II (1993)
Juhász Á.: Évmilliók emlékei (Gondolat, 1987)
Nemecz E.: Agyagásványok (Akadémiai Kiadó, 1973)

Kapcsolódó szakterületek

Geológia